Az utóbbi pár évben olyannyira robbanás szerűen fejlődik a horgásztechnika hogy aki most vagy nem olyan régen és kevés tapasztalattal csöppen bele a bojlizás világába csak kapkodja a fejét és sokszor nem tudja hogy hova nyúljon ahhoz hogy élete halát kifogja!

A most leírtak csakis az általam összegyűjtött tapasztalatokat írja le amit több száz eltöltött nappal szereztem a vízparton bojlizás illetve nagyponty horgászat közben. Egy aprócikk márkát illetve gyártót sem kívánok fényezni sem pedig lehúzni csupán az általam látott szemszöget szeretném ismertetni.

Lead pic

A 90-es évek elején mikor elsőre halottunk magáról a bojlizásról álmunkban sem gondoltuk volna hogy ez mennyire egy összetett horgászat és mennyi apróságon múlik hogy pontyot (akkoriban még 10kg feletti ponty is hatalmas dolognak számított), nemhogy nagypontyot fogjunk. A kezdeti végszerelék akkoriban egy sima wide gape 4-es horogból állt mindenféle horogbefordító nélkül és egy sima csomómentes kötést alkalmaztunk. Ha netán kicsit hosszabb volt a hajszálelőkénk akkor simán rácsavartuk a horog szárára pár fordulattal de az volt az etalon és ha mindenki így csinálja akkor mi sem lőhetünk hatalmas bakot.

Wide Gape

Most már tudom hogy akkoriban nagyot tévedtem! Ilyenkor sokan rakják fel a kérdést hogy akkor mi is kell ahhoz hogy egy gyönyörű potyeszt a szákba tereljek? Véleményem szerint a három legfontosabb dolog:

1. Megfelelő vízterület ahol élnek öreg halak.
2. Egy jó minőségű csali ami folyamatosan teljesít és segít kapást elérni!
3. A végszerelék ami meg is tudja fogni ezeket a halakat!

Teltek múltak az évek fogtunk is szép halakat de az igazán nagy áttörés elmaradt. Ezt a dolgot teljesen betudtuk annak hogy évi 3-4 párnapos horgásztúránk édeskevés ahhoz hogy egy matuzsálemet elkapjunk. A maradék időnkben meg a Duna kikötőjét horgásztuk és ott bizony sokszor előfordult hogy napok teltek el kapás nélkül, ezért ha idegen vízen horgásztunk minden megfogott halnak ugyanúgy örültünk. Jártuk az országot és kipróbáltunk új vizeket de a mérleg nyelve soha nem ment 15-17kg fölé. Ha esetleg úgy éreztük hogy na ez egy jobb hal volt mindig elment, lefordult a horogról és halvesztéssel végződött a fárasztás. A folyamatos kudarc a nagyhalak vesztését illetően nem hagyott nyugodni és elkezdtem próbálgatni különböző gyártók különböző horog típusait. Közel 40 csomag horgot vásároltam rövid időn belül és ezzel párhuzamosan elkezdtem kutatni a külföldi horgász oldalakat az interneten, hátha látok olyan dolgot amit tudnék hasznosítani és egy lépéssel közelebb visz a sikerhez.

Egyenes szárú Longshank zsugorcsővel és karikával.

Elkezdődtek a próbálkozások a rigekkel kapcsolatban voltak negatív és pozitív élményeim is. Az első áttörést egy longshank horog hozta mellyel kiemelkedő eredményt sikerült elérnem addigi horgászataimhoz képest. Látható hogy itt még mindig direkt hajszálon van a csali és ha esetleg változtatni szeretnénk a csali méretét azon nyomban új előkét kell kötnünk, a durung karikáról nem is beszélve, de a Blow back rendszer már jól működött. Éreztem hogy jó úton haladok de a csalik terén még erős hiányosságok voltak illetve a csalizásokban is. Azon a forró nyáron került a kezembe először a CFB Monsterfish bojlija ami valósággal megbolondította a halakat és eredményesebbnél eredményesebb horgásztúrákon voltam túl. Az átlagnál több kapást sikerült elérnem de még mindig elég sok nagytestű hal jött ki győztesen a versenyből.

Fox horog karom szerelékként elkészítve, CFB Monsterfish bojlival

Maradtak a hosszúszárú horgok de a hegyükkel folyamatosan gondok voltam és még mindig kicsit durungnak tűnt a végszerelék. Egy nap kezembe akadt egy olyan horog típus amitől nagyon idegenkedtem és abszolút nem nyerte el a bizalmamat első ránézésre de a puding próbája az evés! Ez a horog volt a Carp R Us – Longshank nailer 4-es horga. Itt már párhuzamosan ment a próbálgatás egyenes szár versus hajlított hosszú szár és bizony a horogbefordítókat is górcső alá vettem. Szerettem volna megoldani azt hogy ne kelljen csali méret váltásnál mindig új előkét kötnöm hanem egy univerzális szinte minden helyzetben helytálló (kivéve akadó!!!) végszerelékre törekedtem. A kis fémkarikával annyi volt a bajom a horog szárán hogy voltak olyan alkalmak hogy a kis karika felcsúszott a horog tövéhez (persze ez is volt a szerepe hogy a horog tökéletesen akadjon), de utána nagy kínlódás volt visszaigazítani a helyére és a hajszálelőkét is roncsolta. Ezt elhagytam a fémkarikát és egy szilikon csővel helyettesítettem, ami ha kell felcsúszik a horgon és nem roncsolja az előkét és könnyedén egy mozdulattal a helyére vissza is tudjuk húzni. Horogbefordítók közül csak egyetlen egy gyári állta meg a helyét a tarsolyomban az pedig a Taska volt, a többi gyártónak vagy teljesen puha és használhatatlan volt a horogbefordítója vagy pedig a szitakötőlárva nem a szerelékhez való, elvesztette vékonyságát és könnyedségét a rig és így kevesebb kapást eredményezett, őt is menesztettem a tarsolyomból

Hóembernek is tökéletes!

Elkezdtem használni a Gardner cég által forgalmazott ¼-es tejgumikarikát csalizáshoz és így a csali mindig fix távolságra volt a horogtól. Mivel legtöbbször kishajóval vagy csónakkal juttattam a végszerelékemet a kiszemelt helyre ezért nem kellett attól félnem hogy esetleg elszakad a gumikarika. A többi cég palettáján levő csalizó gumik teljesen alkalmatlan volt a horgászatra silány minőségük és az állandó szakadásuk miatt! Hosszabb horgásztúrák előtt mindig csinálok itthon zsugorcsöves végszerelékeket, azokat szeretem a legjobban ha netán elfogyna a horgászat alatt a zsugorcsövezett horog akkor nyúlok a gyári horogbefordítóhoz. A tavalyi évben érkeztem el arra a pontra ahol bátran kijelenthetem hogy végszerelék és csali kombináció tökéletes harmóniáját sikerült összecsiszolnom. Tavaly került a kezeim közé a CFB – Fulliver ami mindig van nálam a parton és rengeteg szép emléket okozott már. Ennek az eredménye Zeusz volt

Ezzel a hallal sikerült belépnem a 30+osok táborába és ezt a csalinak és a rignek köszönhetem elsősorban.

Ezen a horgásztúrámon nyúltam először a szakáll mentes horgokhoz ugyanabban a méretben, a teljesítménye meggyőzött és tökéletesen működött! Mindig figyelni kell fárasztás közben hogy állandó kontaktunk legyen a hallal ne tépjük és ne lazítsuk a zsinórt hanem találjuk meg az arany középutat! Az eredmény nem marad el és látszik a képen hogy a vékonyhúsú horog biztosan ül és nem lett széttépve a hal szája!

Biztos akadás a nagyobb halaknak is!

Még egy pár szót szeretnék ejteni magáról a végszerelékről és használatáról mielőtt bemutatom az elkészítését. A tógazdáknak teljesen igaza van abban hogy a hozzá nem értő kezekben nagyon csúnya sebeket tud ejteni a halak száján, valósággal felszántja ha nem megfelelő a fékrendszerünk és nem figyelünk oda kellő óvatossággal a fárasztáskor. Ennek a rignek azonban a különlegessége hogy olyan helyre is tud akadni ahova más végszerelék teljességgel képtelen mert elég sok horognak befelé van hajlítva a hegye és képtelen akadni. Biztos rengetegszer járt már úgy mindenki hogy csak egy-egy pitty-et jelez a jelző de nem húzza el. Nos ilyenkor az a véleményem hogy sokszor a hal szájában van a csali de ki is tudja fújni azt mindenféle akadás nélkül. De ezt meg is tudjuk próbálni a kézfejünkön is, elég hogy ha csak végighúzzuk az ökölbeszorított kezünk kézfején a csalizott horgunkat és általában meg sem akad vagy ha igen akkor már több centiméter megtétele után (átlagos horgokról beszélek). Sokszor megáll a hal etetésünk felett és csak ki-be szívja a csalinkat, és ezt a pillanatot kell nekünk elkapni és a kezdő akadást elérni. Ezzel a horoggal sikerül mert képes a horoghegy és a horog öblének a szögéből adódóan enyhén domború felületre akadni illetve megszúrni, innentől már csak egy pillanat a kapás mert halunk abban a pillanatban kilövi magát és megtörténik a tényleges önakasztás.

Demonstráció

Lássuk a szerelék elkészítését ami elég egyszerű és hamar meg van

A végszerelék kellékei

Kisméretű fémkarikába bujtatjuk fonott damilunkat

Clin csomóval megkötjük

1mm-es szilikon csőbe bujtatjuk a fonott damilt és a horgot

Hátulról átdugjuk a horog szemén a damilt

Zsugorcsövet ráhúzzuk a fűzőtűnkre


Azt pedig a horogra, a damilt belűlről kivezetve

Forró gőz felett zsugorítjuk a horogra a zsugorcsövet, és a felesleget levágjuk körömcsipesszel

Gumigyűrűt ráhurkoljuk a kis fémkarikára

A flittert ráhúzzuk a gumikarikára és ezáltal megakadályozzuk hogy a fémkarika a bojliba csússzon

Dupla csomóval kössük meg a fonott damil végét. Az előke hossza 20cm legyen.

Kész rig

Dobáshoz való csalizásnál a gumigyűrűt elhagyjuk és fonott damillal rögzítjük csalinkat.


A fémkarikához kötjük a csalit a horog felőli zsinórral, 3-4 dupla csomó kitűnően rögzíti a csalit.

Éles bevetésen, CFB Monsterfish

Arra kérek minden kedves horgásztársat, hogy ha kedvet kap ehhez az igazán fogós végszerelékhez kérem ne használja akadóban semmilyen körülmények között ügyelve ezzel a halak épségére! Ha nincsen meg a kellő tapasztalatunk, akkor kerüljük a 3.5 lbs-s botok használatát ezeknél a horgoknál és nagyon ügyeljük a fékrendszer beállítására (legyen inkább egy kicsit puhára nyitva). Nyugodjunk meg nem fog elmenni a halunk mert rengetegszer a porcba akad a horog és ott biztosan tart.

Írta és fényképezte : Knitli Sándor