Forrás: törökgáborelemez | Török Gábor | 2018.04.09.

A politikai számítás tehát szinte hibátlanul bevált – írtam négy évvel ezelőtt a Miért nyert (ennyire) a Fidesz? című blogbejegyzésben. Most ennél többet kell állítanom: a Fidesz ugyanis nagyobb fölénnyel nyerte meg a 2018-as választást, mint amire akár maga is számított. Ha megnézzük a választás előtti becsléseket, köztük az általam elkövetett előrejelzést is, látható, hogy a pártok támogatottsága nagyjából a várt sávokban mozgott, kivéve a Fideszét, amely jelentősen felülmúlta a várakozásokat. A kormánypárt lényegesen több szavazatot kapott, mint négy évvel ezelőtt, pedig a biztos győzelemhez valószínűleg a korábbi eredmény megismétlése is elegendő lett volna. A rendszerváltás utáni magyar politikában még soha nem nyert egy politikai erő háromszor egymásután, ráadásul ebből a három győzelemből számos tekintetben a mostani tekinthető a Fidesz legnagyobb sikerének.

1. A meglepően magas, 70 százalék körüli választási részvételre kevesen számítottak. Akik egyáltalán el tudták képzelni, biztosra vették, hogy a 2002 után folyamatosan csökkenő részvétel ilyen megugrása az ellenzéknek kedvezhet. Magasnak számító választási részvétel mellett még soha nem nyert a Fidesz parlamenti választást, most ez is bekövetkezett, ráadásul elsöprő mértékben. A mostani eredmény a legitimitás tekintetében tehát erősebbnek nevezhető, mint a 2014-es.

2. Napközben, amikor sorban jöttek a rekordmagas részvételi adatok, két ellentétes magyarázat versengett egymással. Az egyik szerint az ellenzék sikeresen szólíthatta meg a bizonytalan szavazókat, a másik szerint viszont a Fidesz kampánya volt képes - elsősorban vidéken, kistelepüléseken - újabb szavazók bevonzására. Az adatok alapján most már nyilvánvaló, hogy a második történt. Az is kijelenthető, hogy a politikai siker leginkább a Fidesz egyetlen téma köré rendezett, leegyszerűsített, könnyen befogadható és nagy erőkkel terjesztett kampányának köszönhető. Szerepet játszhatott ebben a Fidesz jelentős erőforrás-fölénye is: a központilag irányított pártsajtó – beleértve az állami televíziót és rádiót is – és az elsöprő köztéri jelenlét nagyban segíthette az üzenetek hatékony célba juttatását. Az adatok azt mutatják, hogy elsősorban a kisebb lélekszámú településeken a hagyományos fideszes bázis kibővült újabb szavazókkal, akiket feltehetően az „ország megvédésének” a célja és a migránsoktól való félelem vett rá a szavazásra.

3. Az adatok azonban azt is mutatják, hogy 2018-ban két Magyarország létezik. Részben a már korábban is tapasztalt város-vidék törésvonal miatt, de még inkább a politikai preferenciákban. A belföldi szavazók közel 48 százaléka a Fideszt választotta, a többiek az ellenzékre szavaztak. A két világ minden tapasztalat szerint egyre távolabb van egymástól, tájékozódásban és politikai véleményekben is. A Fidesz győzelmének az is a titka, hogy képes 2 milliónál is több embert egy táborban tartani, egy irányba terelni, miközben az ellenzék megosztott, nincsenek közös céljai és képtelen a hatékony együttműködésre. Amíg az ellenzéken belül nem erősödik meg jelentősen egy politikai erő (vagy a Fidesz nem gyengül meg valamiért), ez az alapképlet automatikusan biztosítja a Fidesz kormányzását.

4. Miközben a választási eredmények előzetes becslése nagy nehézségekbe ütközött, nem olyan nehéz előrejelezni, hogy mi fog most történni az ellenzéki oldalon. A kormányváltást kívánó szavazók csalódottságukban bizonyára az ellenzéki pártokat hibáztatják majd a Fidesz újabb ciklusáért, és az ellenzéki pártokba vetett – eddig sem acélos - bizalom jelentősen meggyengülhet. Mindez vezetési válságot és hosszabb köldöknéző periódust eredményezhet. A négy párt mindegyike alapvetően elégedetlen lehet. A Jobbik ugyan a 2014-es adatait megismételte, ráadásul – parlamenti választáson először - a második legerősebb párt lett, de a céljai ennél lényegesen komolyabbak, váltópárti jellegűek voltak. Az MSZP, az LMP és a DK együtt sem érte el a baloldali együttműködés (nem beleértve az LMP-t) 2014-es adatait, előzetes várakozásaikhoz képest mind a hárman rosszabbul szerepeltek. A Jobbik és az MSZP elnöke, valamint az LMP egyik társelnöke a választás estéjén már le is mondott, az ellenzék legalább a jövő évi európai parlamenti és önkormányzati választásig minden bizonnyal válságos időszakát fogja élni.

5. A Fidesz jövője ma nehezebben előrejelezhető. Szinte mindenkit meglepetésként ért, amikor 2014 őszén, a sikeresen megvívott parlamenti és önkormányzati választás után váratlanul beszakadt a kormánypárt támogatottsága, és több fontos időközi parlamenti választást is elvesztett a Fidesz. Hasonló helyzet a jövőben sem elképzelhetetlen, de ennek előrejelzése szerintem lehetetlen vállalkozás. Sokkal értelmesebb annak vizsgálata, hogy az újabb politikai siker kiket erősít meg és kikre lehet veszélyes a Fidesz tág értelemben vett politikai vezetésében. Lázár János például Hódmezővásárhelyen „comeback kid” lett a mostani választáson, de ma még nem lehet tudni, hogy ez a helyi sikeres revans miképpen érinti az országos politikai szerepét. Rogán Antal ugyan nem indult egyéni mandátumért, de – mint a kommunikáció és a kampány irányítója - minden bizonnyal a győzelem jelentős részeseként menetelhet tovább. A nyilvánosság számára kevésbé látható belső hatalmi harc természetesen nem ér véget a harmadik győzelemmel sem, sőt, valószínűbb, hogy már 2022-re tekintve újabb lendületet vehet. Az egyes szereplők helyezkedése és az erőcsoportok küzdelme mellett a legfontosabb kérdés – kimondva-kimondatlanul – azonban az lesz, hogy maga és a párt számára mit tervez négy év múlva az az ember, aki ma kormányoldalon és ellenzékben is a legfontosabb egyesítő erő: azaz folytatja-e Orbán Viktor?