Forrás: hvg.hu | 2018.12.01.

50 milliárd forintnál is drágább lenne, viszont számos biztosíték és felelősségi kör hiányozna belőle - egészen elképesztő dolgok derültek ki a Belügyminisztérium által kialakítandó központi kamerarendszerről. A BM azt állította, a NAIH által kérteket beépítették a törvényjavaslatba, de ez a hivatal levele alapján egyértelműen nem igaz.

A rendelkezésre álló információkból egy központosított, országos kiterjedésű, totális képi megfigyelőrendszer létrehozásának terve rajzolódik ki, amelynek nem lesz az adatkezelés jogszerűségéért felelősségre vonható adatkezelője, ugyanakkor a tervezett szabályozás elnagyolt felhasználású felhatalmazást adna a törvényben kijelölt szervezetek számára.

Nem egy ellenzéki párt, hanem Péterfalvi Attila adatvédelmi biztos hivatala, a Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóság (NAIH) reagálta így amikor meglátta a kormány törvénytervezetét, amellyel egy helyen gyűjtenék össze a közterületi és pénzintézeti kamerafelvételeket. A hivatal elküldte a hvg.hu-nak a BM-nek írt javaslatait.

© Túry Gergely

A kormány, közelebbről Kontrát Károly BM-államtitkár a Parlamentben korábban azt állította, hogy a NAIH minden észrevételét beépítették a törvényjavaslatba - a neten hozzáférhető legfrissebb verzió és az adatvédelmi hatóság nyilatkozata alapján kijelenthetjük, hogy ez minimum kérdéses.

A törvényjavaslat megítélése változó: a jogvédők inkább a hiányosságokat, kockázatokat emelik ki, a biztonságpolitikai szakértők pedig a szükségessége mellett érvelnek.

A NAIH viszont védi az állampolgárok információs jogait, és az égnek meredtek nem létező hajszálai, amikor megkapta a tervezetet.

Végre az is kiderült a NAIH-nak a Belügyminisztériumnhoz írt leveléből, hogy mekkora létesítményt hozna létre a BM:

35 ezer kamera képfolyamainak folyamtaos gyűjtése valósulna meg a Kormányzati Adatközpontban, 25 ezer terrabájtnyi megfigyelési adat folyamatos kezelése, ami központi szinten 50 milliárd forint közpénz elköltését jelentené, és erre még rájönne a településeknél megjelenő, megsaccolhatatlan összegű további költség.

"Ezek az adatok mindeddig nem voltak ismertek számunkra", írja a NAIH.

A tervezet arról szólt, hogy az adatokhoz közvetlenül, egy alkalmazáson át férnének hozzá a jogosult szervezetek. Így azok, akik feltöltik a képeket, megszűnnének adatkezelőnek lenni, mert nem tudnák, hogy egy másik szervezet mikor és miért kéri le a képeiket. Ugyanakkor a központi gyűjtőhely sem lenne adatkezelő, csak adatfeldolgozó. Ezzel viszont nem lenne olyan gazdája ennek a hatalmas képtömegnek, akit jogsértés esetén felelősségre lehetne vonni.

© MTI / Mohai Balázs

A BM ugyan beleírta a tervezetbe, milyen fontosak számára a jogszerű adatkezelés elvei, de ezek nem jelennek meg a normaszövegben kötelező erejű előírásként. Sőt, a NAIH által megismert legutolsó szövegváltozatból kikerültek olyan szövegrészek, amelyek az adathozzáférések jogosultságának ellenőrzését és a hozzáférések naplózását és azok ellenőrzését írták volna elő.

Egy ilyen hatalmas léptékű technikai megfigyelőrendszer nagyon erős adatvédelmi garanciákat kívánna, ám ezek teljesen hiányoznak a törvénytervezetből,

vonta le a következtetést a NAIH, amely azt állítja, részleges és hiányos információkkal rendelkezik a projektről - holott a BM állította, egyeztetett a hatósággal.

A NAIH javaslatokat is megfogalmazott:

- az adatkezelő legyen felelős az adatkezelés jogszerűségéért;

- a törvény határozza meg az adatok felhasználásának lehetséges módjait, miért és mikor lehet kikérni a kamerafelvételeket - illetve: miért és mikor nem;

- tiltandó lenne az adatok biometrikus feldolgozása, és az adott személlyel kapcsolatos automatikus profilképzésre való felhasználása;

- csak olyan kamerákat lehessen bekapcsolni a rendszerbe, amelyek biztosan jogszerűen lettek elhelyezve - nem néznek be magánház kertjébe vagy egy ablakon.

- lehessen tudni, hogy mely kamerák képe fut be a nagy közös rendszerbe, az közöljön erről listát a weboldalán;

- csak olyan személy férhessen hozzá, aki erre előzetesen jogosultságot kapott előzetes ellenőrzést követően;

- a hozzáféréseket szigorúan naplózni kellene - ki, kit mikor, mit, miért, milyen ügyben, milyen célból figyelt meg.

De nézzük csak meg részletesebben, pontosan miről is van szó:

• mintegy 4000 rendőrségi kameráról beszélhetünk az országban.
• a belügyi felvételeket eddig 5 napig lehetett megőrizni, ezt most 30 napra emelkedne.
• a közterületeseknek majdnem háromszor annyi kamerája van, mint a rendőrségnek - a felügyelet viszont 8 napig őrzi meg az "adatokat".
• a tervek szerint a közúti közlekedést megfigyelő kamerákat is bevennék a "közösbe" a bankautomaták és bankok több tízezer kamerájának felvételeivel együtt, ami ugye magáncégek felvételeit jelenti.

© Université de Neuchâtel

öbb nyugati országban már működik ehhez hasonló rendszer. A bevezetése, ha a Teréz körúti robbantást nézzük, logikusnak tűnik. Ezekkel ugyanis sokkal gyorsabban és egyszerűbben megállapítható, hogy a "bűnöző" honnan jutott el a helyszínre, és hova menekült a "merénylet" után. Azt a "térképet," amely az elfogáshoz kellene, nem több helyről, sok-sok "cégtől" szerezné meg a hatóság, hanem minden egy helyen lenne.

A jogvédők szerint az egyik bökkenő ott van, hogy az eredeti javaslatban a kormány hivatkozási alapja a bűnmegelőzés és nem a bűnüldözés. Azaz, mivel különös ok nélkül, tömegesen gyűjtenének adatot, alaptörvény-ellenes lehet a tervezet. Ez az előre összegyűjtött bázis ugyanis teljes profil létrehozását tenné lehetővé: láthatóvá válna, ki hova jár, milyen bankba, üzletekbe megy ügyet intézni, hogy él. A rendszerváltás után hasonló oko kmiatt törölték például a személyi számot, ugyanis az is a teljes profil létrehozását tette volna lehetővé.