Forrás: BorsOnline.hu | 2014.05.10.

Egy belvárosi bisztró reggeli forgatagában találkoztunk és indultunk közös időutazásra. Fényképeket nézegettünk, sztorizgattunk, és kiderült, kollégáival ellentétben ő egyáltalán nem bánja, ha egykori legendás szerepével, Magdi anyussal azonosítják.

1.Olyan energikusan huppant le a székbe, mintha nem is hetvenen túl járna az életkora.

Pontosítsunk, hetvenkettő leszek május 28-án, és még mindig imádok élni. Jól vagyok, pedig különösebben nem vigyázok magamra.  Imádok enni, pörköltet pörkölttel, rakott krumplit rántott csirkével, utána pedig sört iszom. Vacsorázni viszont nem szoktam, csak joghurtot és diákcsemegét eszem este, hogy egy kicsit becsapjam a gyomrom. ­Szerencsére sokat sétálok, így kompenzálok egy kicsit. 

2. A mai napig az ország Magdi anyusa. Nem zavaró ez egy színésznő számára?

Minden embernek Magdi anyus vagyok, de vállaltam egy reklámot is, ami nem engedi elfelejteni. Én ezt szeretem. Azóta eljátszottam egy jó pár színházi főszerepet, de nem éreztem soha hátrányát. Például a Csárdáskirálynő Cecíliájaként kijöttem a színpadra gyönyörű sminkben, kalapban, ruhában, és az egyik díszítőmunkás lemérte a bejöveteli tapsomat. Két perc volt.

Ez ennél és a többi darabnál is Magdi anyusnak szól, de az összes többi taps már Fodor Zsókáé. Nekem tetszik az emberek hozzám állása. Ha egy Kossuth-díjas színésszel bemennék egy kis kocsmába, és azt mondanám a csaposnak, hogy „Szép jó napot kívánok! Úgy megszomjaztam, adjon nekem egy pohár csapot sört!”, adna, meginnám, majd mikor fizetnék, azt felelné: „Ugyan már, hát Magdi anyustól csak nem fogadok el pénzt”, míg a kollégámtól a borravalót is elvárná.

3. Ha a mai napig ennyire szeret Magdi anyus lenni, akkor miért mondott búcsút a Barátok köztnek?

Amikor az édesanyám százévesen elment, elkezdtem gondolkodni, hogyan tovább, mert most már úgy élek, ahogy én akarok. Két év alatt eldöntöttem, máshová költözöm, máshogy fogok élni, visszamegyek a színpadra, könyvet írok az életemről, nyelvet fogok tanulni, utazgatom. Valamilyen módon mindegyik bejött, és anyagilag sem jártam rosszabbul, pedig valóban jól kerestem a sorozattal. Kalamár Tamás, a Barátok közt producere megértette az érveimet és elengedett. Arra pedig nagyon büszke vagyok, hogy minden egyes premieremre eljön.

4. Nem hiányzik egy társ az életéből?

Ezt mindig mindenki megkérdezi, de mindegy is már. Az én koromban ez már nem aktuális. Egyébként nagyon jó, hogy társat kérdeztél és nem férfit. Meg is mondom, miért. Társam nagyon sok van. Van egy barátnőm, aki több, mint a testvérem. Amit ő nem tud, az velem meg sem történt. Marika mindig elsimítja lelkem redőit. Kulcsár Lajos színész barátom pedig a családjába fogadott. Például az ő örvényesi telkükön áll a mobil nyaralóm is. Nekem sem társ, sem gyerek, sem semmi nem hiányzik az életemből. Így jó, ahogy van.

5. Az elmúlt évek így is tartogattak izgalmakat, amiket papírra is vet. Mit szeretne megosztani az olvasókkal?

Az egész életemet, kezdve a nem szokványos gyerekkoromtól. Dőlnek belőlem a szavak. Szívesen emlékszem vissza az életem színes forgatagára. Talán veszünk egy üveg mézes whiskyt vagy egy szilva Unicumot Lajos barátommal, kiülünk a Balaton-partra a majd negyvenezer fényképemmel, és én csak mesélek, mesélek és mesélek…

6. A leendő könyvből emeljünk ki néhány fejezetet!

Egyéves koromtól kilencig együtt volt a család. Hatéves koromban költöztünk abba a házba, ahol most is lakom. A szüleim szétmentek, én apukámmal maradtam. 1956-ban, amikor a bátyám disszidált, visszamentem a beteg édesanyámhoz, és dolgozni kényszerültem. Nekem ő volt a gyerekem, pedig kétszer is voltam férjnél. Először 1968-ban nyolc hónapig, majd 1970-ben újra. Egészségtelen dolog együtt lakni a szülővel, anyukám csak magának akart, és a válásaim után meg is kapott.

Visszatérve a gyerekkorra, előbb ­segédmunkás lettem a Csemege Édesipari Gyárban. Ott szoktam rá a dohányzásra is, mert mentem a munkásnőkkel a cigarettaszünetre, ugyanis akkor lehetett pihenni. Ötven évig fújtam a füstöt, négy éve nem gyújtottam rá. A gyár után elmentem a díjbeszedő hivatalba, aztán fejmosónak egy fodrászszalonba, majd Corvin áruház játékosztályán eladó voltam. Időközben beiratkoztam egy esti gimnáziumba, érettségizni akartam, és másodikos koromban jelentkeztem a Színművészeti Főiskolára.

7. Rendhagyó módon zajlott a főiskolai felvételije.

Gondoltam, megpróbálom. Nem vettek fel, de Sulyok Mária azt mondta, hogy ez a kislány tehetséges, csak még nagyon fiatal, jöjjön jövőre is. A mai világban már lehet ilyet mondani, se melle, se segge leány voltam. Hát én jobban felkészültem, és elmentem a következő évben is. A zsűri mint kivételes tehetséget felvett. Szinetár Miklós osztályába kerültem, azóta csupa sztár osztálytársak közé.

Nekem mindig fájt, hogy amikor Szegeden játszottam, csak a Csongrád megyeiek ismertek, és a híres társaim soha nem említették a nevem, de én most mondom az övéket: Ernyey Béla, Balázs Péter, Bálint András, Drahota Andrea, Moór Mari. Az első nap körbeültük az asztalt, ismerkedtünk. Mindenki úgy kezdte, leérettségiztem. Amikor rám került a sor, elsírtam magam, mondtam, én nem érettségiztem. Azóta sem. Így történt, hogy van főiskolai diplomám, de nincs érettségim. Ami ehhez a pályához kell műveltség, az viszont bennem volt és van.

8. A színész többek között a hangjából él. Önnek évek óta rekedtebb a hangja a megszokottnál. Ez nem befolyásolja az alakításait?

Soha ilyen nem fordult elő, mégis mondtam Lajos barátomnak, hogy júniusban ráérek, befekszem a kórházba, és korrigáltatom a hang­szálaimat, de mégsem lesz rá időm. Egy hátránya van: nagyon unal­mas, mikor a telefonbeszélgetések végén mindenki jobbulást kíván, mintha beteg lennék, de nem vagyok az!

9. Ennyire elfoglalt lenne?

Igen, de azért nem fogom végigdolgozni a nyarat. Egyébként most épp lustulok, jutalmazom magam egy pörgős időszak után. Tíz nap alatt játszottam el négy különböző sze­repet, öt városban. Elfáradtam.  Munka alatt nagyon fegyelmezett vagyok, ha viszont nincs munkám, akkor borzasztó lusta vagyok. Egész nap tévézek. Négy videofelvevő készülékem van, függő vagyok. Nem is tagadom.

10. Imád utazni, és akár egyedül is nekivág a világnak. Magányosan hogyan lehet élvezni egy nyaralást?

Csak addig vagyok egyedül, míg nem szállok fel a repülőre. Mindig társas útra fizetek be. Egyszer sült csak el balul, mikor Portugáliába mentem. A reptéren nem találtam senkit. Szerencsére mellettem ült a portugál konzul lánya, akivel jót beszélgettem. Aztán Lisszabonban kiderült, nincs csoport, egyedül vagyok, és a szálloda is messze van.

A lány és a vőlegénye elvitt a szállodába, elmondták, hogy nem tudok nyelveket, a csirkét meg a krumplit szeretem, és adjanak enni nekem, mert éhes vagyok. Ott állt előttem egy hét nyaralás, teljesen egyedül. Gombóccal a torkomban sétáltam le a tengerpartra, ahol fékcsikorgatva megállt mellettem egy autó, amiből egy fiatalember kiabálta, hogy „Magdi anyus!” Elsírtam magam és meghívtam egy sörre. A srác a barátnőjét látogatta meg. Életem legizgalmasabb nyaralása volt, mindent bejártunk, ahova turistacsoport el sem jut.

+1. Tavaly egy nyári magazinban fürdőruhára vetkőzve mutatta be nyaralóját. Mindig ilyen bevállalós?

Nem vagyok szégyellős. Felvállalom a ráncaimat. Nem zavar, és nem valószínű, hogy valaha is kés alá feküdnék. Megmondom, miért. Én egy ország színe előtt öregszem meg, és nem vágyódom szépasszony-szerepekre. Büszke voltam egykor magamra, de ma is vállalom a testem, és igen, mindig ilyen voltam. Amit elhatároztam, azt megcsináltam.