Az Antarktisz a legszélsőségesebb, legszárazabb, leghidegebb és legszelesebb földrész a Földön. Ebből kiindulva talán nem meglepő, hogy az elmúlt 35 millió év viszonylag elszigetelten telt: az emberek csak 1820-ban fedezték fel, és még száz év kellett ahhoz, hogy elérjék a Déli-sarkot. De hány ember él most az Antarktiszon, ők miből tartják fenn magukat és hogyan tudják ezeket a szélsőséges körülményeket túlélni?
Sörfőzdét is találhatunk az egyik kutatóállomáson
Az Antarktisznak nincsenek állandó lakosai, csupán a tudományos kutatóállomások személyzete dolgozik itt szezonálisan vagy egész évben. Nyári szezonban, kedvező időjárás esetén a Déli-sarkvidék képes akár ötezer embert is fogadni. Amikor azonban a nyár újra átfordul télbe, akkor a legtöbb kutatóállomás újra elnéptelenedik, és az úgynevezett „állandó küldetéssel" megbízott állomások is jóval kisebb személyzetet tartanak fenn a működőképességük érdekében.
Télen tehát az Antarktisz népessége körülbelül 1000 főre csökken.
Szinte eltűntek az értintetlen területek a jeges kontinensen Forrás: Anadolu Agency/2019 Anadolu Agency/Ozge Elif Kizil
Sokszor nevezik a világ legnagyobb sivatagjának a ZMEScience online tudományos portál összefoglalója szerint, mert az éghajlata rendkívül száraz, ahol jelenleg csak tudósokkal és az Antarktisz hetven bázisának egyikén tevékenykedő személyzet tagjaival találkozhatunk.
Az Antarktisz legnagyobb bázisa a McMurdo állomás, amely az Egyesült Államok antarktiszi kutatóállomása: a Ross-sziget déli csúcsán található, amelyet négy vulkán alkotott a Ross-tengeren, a kontinens közelében.
Az úgymond teljes körű kutatóállomásnak saját kikötője és egy helikopter, illetve repülőgép leszállópályája van.
Az állomáson ráadásul javítócsarnokok, lakópavilonok, adminisztratív épületek, tűzoltóház, erőmű, vízdesztillációs üzem, rakpart, üzletek, raktárak, tudományos támogató központ, valamint víz-, csatorna-, telefon- és elektromos vezetékek is találhatók. A szakemberek építettek hozzá egy klubot, egy sörfőzdét és egy Burger King gyorséttermet. Az állomás ráadásul néha turistákat is fogad.
Harminc éve még -89 fokot is mértek itt
Más antarktiszi kutatóállomások azonban sokkal kisebbek és McMurdo-nál kevésbé felszereltek. Az argentin Esperanza bázis például csak egyike az Antarktisz két polgári bázisának, de csak 55 embert tud befogadni, míg a
Vostok, mint a Déli-sarkvidék egyik legtávolabbi állandó bázisa, lényegében csak néhány épületből áll, és csak 25 embert képes fogadni.
Az egyetlen állomás (amely a leginkább elszigetelt) az Amundsen – Scott Déli-sark bázis, amelyet az Egyesült Államok irányít, és amely a Déli-sarkon található. De nézzük sorra!
Az Esperanza argentin kutatóállomás az Antarktiszon Forrás: brytta/Getty Images/iStockphoto
Kétségtelen, hogy a Vostok az egyik leghidegebb hely a Földön az átlagos éves hőmérsékletet tekintve, ahol vitathatatlanul a legzordabb hőmérsékletet rögzítették a tudósok, amióta világ a világ:
1983-ban drámai -89 Celsius fokot mértek itt.
Ezzel szemben az Esperanza viszont pont a másik oldalt képviseli; itt mérték az Antarktisz eddig legmelegebb hőmérsékletét mérték: a 2020-as évben az elsőre hihetetlennek hangzó 20 fokot.
Üvegházat tartanak fenn zöldségnek és gyógynövényeknek
Nevezetesen a Déli-sark állomásán találhatunk valami egészen furcsát: egy üvegházat, ahol már termesztettek különféle zöldségeket és gyógynövényeket, a friss padlizsántól a jalapeñó paprikáig. Valamennyit táptalaj nélkül állították elő, csak és kizárólag víz és tápanyagok felhasználásával.
Ez az az üvegház, ami az egyetlen friss gyümölcs- és zöldségforrást jelenti a kutatóknak és a személyzet tagjainak télen.
Annak ellenére, hogy a tudományos kutatóállomások személyzetét nem számítva lakatlan terület, az Antarktiszon legalább tizenegy ember született már. Az első újszülött 1978-ban látott napvilágot egy argentin bázison (Emilio Marcos Palma), ezt további hét követte a későbbi években ugyanitt, és további három a chilei állomáson.
Üvegház az AntarktiszonForrás: Shanghai Dushi Green Co.
Az antarktiszi bázisok lényegében kutatóállomások, ám geopolitikai szerepet is betöltenek: hét államnak jelenleg is vannak területi igényei a kontinensen.
És bár az Antarktisz egyelőre talán kevés valós értékkel bír, de ez a szakemberek szerint a jövőben könnyen megváltozhat. Az úgynevezett Antarktiszi Szerződés 1961-ben lépett hatályba abban a tizenkét országban, amelyek tudósai az Antarktiszon és annak környékén tevékenykedtek.
Abban állapodtak meg, hogy a területet csak békés célokra, tehát elsősorban kutatásra használják, miközben megtiltottak minden bányászati és katonai tevékenységet. A szerződést 2048-ban tárgyalják újra.
