Forrás: [origo] | Szomor Anikó - Elter Tamás | 2018.01.05.

Az Árpád-házi magyar királyok tradicionális koronázó és temetkezési helye, egészen I. (Szapolyai) János haláláig Székesfehérvár volt. Természetesen akadtak köztük kivételek is, akiket nem az ősi koronázó város bazilikájában temettek el, ám közülük csupán egyetlen egy uralkodónknak maradt fenn háborítatlan épségben a koraközépkori sírhelye, hazánk területén.

A székesfehérvári Nagyboldogasszony-bazilika Orseolo Péter 1038-ban történt megkoronázásától kezdve egészen a tragikus mohácsi csatavesztésig, a bazilika falai között utolsóként felkent Szapolyai János 1526. november 11-én történ megkoronázásáig a magyar királyok tradicionális koronázó temploma volt.

Szapolyai János magyar királyt koronázták meg utoljára 1526 novemberében Székesfehérváron, a koronázó bazilikában Forrás: Wikimedia Commons

Az ősi bazilika falai között, amelyet még Szent István kezdett el építtetni, és ami a középkori Magyarország legnagyobb templomának számított, a magyar történelem 38 királyának fejére tették fel a koronát, akik közül 15 uralkodót itt is temettek el.

Csak Könyves Kálmán halálától vált szokássá a székesfehérvári temetkezés

A székesfehérvári bazilikába való királyi temetkezés egyébként csak Könyves Kálmán 1116-ban bekövetkezett haláltól vált szokássá, elődei közül Orselo Pétert még a pécsi székesegyházban, Aba Sámuelt Sármonostorban, I. Andrást a tihanyi apátságban, I. Bélát Szekszárdon, I. Gézát az egykori váci székesegyházban, míg Szent Lászlót Váradon temették el.

A királyi sírkert a kornázó bazilika romjainál, SzékesfehérváronForrás: Wikimedia Commons

A török hódoltság idején a székesfehérvári királysírokat feldúltak,

uralkodóink földi maradványait pedig szétszórták a törökök, az itt eltemetett egykori királyaink közül egyedül csak a 12. század végén uralkodott III. Béla, valamint felesége, Antiókhiai Katalin maradványait sikerült azonosítani.

Az 1848-ban feltárt királysírból előkerült, és III. Béla királynak tulajdonított koponyalelet alapján készített arcrekonstrukció Forrás: Wikimedia Commons

Ám a királyi pár földi maradványai sem maradtak itt az eredeti temetkezési helyen, mivel csontjaikat az azonosításuk után 1898-ban,

Ferenc József császár személyes költségén a budavári Mátyás-templomban helyezték végső nyugalomra,

ünnepélyes külsőségek között. (Egyes feltételezések szerint a maradványok Könyves Kálmán és felesége csontjai.)

III. Béla és felesége márványszarkofágja, a budavári Nagyboldogasszony, vagy közismert nevén a Mátyás-templomban Forrás: Wikimedia Commons

Az elmúlt évezred vérzivataros történelme csak egyetlen királyunk, I. András síremlékét kímélte meg teljes épségében,

amely ugyanúgy látható a tihanyi bencés apátság altemplomában, mint 1060-ban, amikor az elhunyt uralkodó sírgödrére ráemelték a kriptafedelet.

A legkeresztényibb jogarhordó és a tihanyi alapítólevél

I. András magyar király, a „legkeresztényebb jogarhordó", 1055-ben a Tihanyi-félszigeten monostort és királyi temetkezési helyet alapított. A "Fehér", illetve "Katolikus" melléknevekkel is felruházott király az altemplomi kripta fölé építtetett monostorba bencés szerzeteseket költöztetett.

I. András királlyá koronázása Székely Bertalan festményén Forrás: Wikimedia Commons

Az altemplomot vulkáni tufába mélyítették, és mind a mai napig itt látható az 1060-ban elhunyt I. András király sírja. A Tihanyi Apátságnak a Pannonhalmi Főapátság levéltárában őrzött alapítóleveléből tudjuk,

hogy András az akkori uralkodók szokását követve építtette a monostort és a királyi temetkezőhelyet.

Ez eredetileg bizánci szokás volt, amit később a nyugati uralkodók is átvettek.

I. András királlyá koronázása a Képes Krónikából Forrás: Wikimedia Commons

A korai középkorban trónra lépő uralkodó első ténykedései közé tartozott annak a márványnak a kiválasztása, amiből a felséges úr halála esetén elkészítették a szarkofágját. A „legkeresztényebb jogarhordó" a legbecsesebb fennmaradt írásos nyelvemlékünkben, a tihanyi alapítólevélben rendelkezett Szent Ányos hitvalló tiszteletére a bencés monostor alapításáról.

A 11. századi tihanyi alapítólevél magyar nyelvemlékeket tartalmazó kinagyított része. A pontos szöveg:„feheruuaru rea meneh hodu utu rea”, azaz „Fehérvárra menő hadi útra”Forrás: Wikimedia Commons

( A latin nyelven írt, és magyar szavakat is tartalmazó alapítólevél eredetijét a Pannonhalmi Főapátság levéltárában őrzik, pontos másolata azonban a tihanyi apátságban is megtekinthető.)

Anasztázia királyné szerzeteseinek emléke a Tihanyi-félszigeten

A belharcok elől András és Levente hercegek Bölcs Jaroszláv kijevi nagyfejedelem udvarában leltek oltalomra, aki 1046-ban minekután András királlyá lett, fegyveres erővel haza is segítette őket. I. András frigyre lépett Jaroszlav lányával, Anasztáziával, megerősítve ezzel szövetségüket.

I. András özvegye, Anasztázia királyné hiába inti békességre fiát Salamont, Orlai Petrich Soma festményén Forrás: Wikimedia Commons

András király felesége a Kijevi Nagyfejedelemségből bazilita szerzeteseket hozott magával új hazájába, 1050 körül. Anasztázia királyné szerzetesei a 20 méter magas bazalttufa-sziklába barlangokat vájtak maguknak lakhely gyanánt.

A Tihanyi félszigeten található remetetelep. A húsz méter magas bazalttufa falba vájt barlanglakásokat azok az orosz szerzetesek készítették és lakták, akiket I. András királyunk felesége a Kijevi Nagyfejedelemségből hozott magával Forrás: Nagy Zoltán/Magyar Távirati Iroda Zrt./Nagy Zoltán

A barlangsorozat – a máig fennmaradt úgynevezett barátlakások - az Óvár keleti oldalába mélyítve készültek el. (1952-ben sziklaomlás temette be egy részüket, a megmaradt kőfalat és cellákat azonban 1994-ben statikailag stabilizálták, illetve helyreállították.)

A tihanyi bencés apátság madártávlati képe Forrás: Wikimedia Commons

A félsziget egyetlen felszínre bukkanó rétegforrása, a barátlakások közelében fekvő Orosz-kút - más néven Cyprián-forrás - is Anasztázia királyné szerzeteseinek emlékét őrzi.

Sohasem került török kezére mégis megsemmisült, de a királysír megmaradt

Az 1500-as években, a török dúlta Magyarországon a végvárrá alakított monostor elpusztult,

csak a koraközépkori kripta maradt meg épségben,

ezért a 18. század elején visszatelepült szerzetesek ott miséztek. Ez a megoldás ugyan átmenetileg megfelelt a barátok igényének, ám a környékbeli hívek lelki gondozásához már nem volt elegendő.

A papnhalmai főapátáság létképe Forrás: MTI/Máthé Zoltán

1716-ban a tihanyi monostor és az apátsági birtokok a Pannonhalmi Főapátsághoz kerültek.

Az 1719-ben apátnak beiktatott Grasso Villebald fogott hozzá az apátság ma is megcsodálható barokk stílusú templommá építéséhez. Bár a legenda szerint András őrizte Attila kardját, ami miatt alattvalói legyőzhetetlennek hitték, a testvérével, Béla herceggel a trónért folytatott küzdelemben mégis alul maradt.

I. András mellszobra az ópusztaszeri Nemzeti Emlékparkban Forrás: Wikimedia Commons

Németország felé menekülve a ménfői kapunál elfogták, és a Bakony erdejébe, Zirc udvarházába vitték fogolyként. Az ellenfelei által „Köszvényes" gúnynéven is emlegetett, ideg- és lábfájdalmakban szenvedő király itt halt meg 1060-ban, súlyos betegen.

I. András sírja a tihanyi bencés apátság 11. századi altemplomában Forrás: Pinterest

Halála után holttestét az általa építtetett tihanyi apátsági altemplomban helyezték örök nyugalomra. I. András király síremlékét csaknem ezer év múltán is itt tekinthetjük meg eredeti állapotában.