Nyitólap Regisztráció Belépés

Nyitólap » 2023 » Február » 4 » Új fényt vet egy kutatás a székelyek eredetére

---

08:21:49 Új fényt vet egy kutatás a székelyek eredetére

Forrás: Múlt-kor | 2023.02.03. Székelyudvarhely térségének populációja túlnyomórészt kelet-közép- és délkelet-európai összetételű – derült ki abból a kutatásból, amelynek során ősi apai és anyai leszármazási vonalakat vizsgált egy kutatócsoport az ELKH Bölcsészettudományi Kutatóközpont Archeogenomikai Intézet (BTK AGI) munkatársainak vezetésével. Székelykapuk Szejkefürdőn (illusztráció) (Wikipedia / Tóth Ildikó / CC BY-SA 2.5) Az ELKH szerdai közleménye szerint Szécsényi-Nagy Anna, a BTK AGI vezetőjének kutatási projektjében, amely az NKFIH Fiatal kutatói kiválósági program keretében valósult meg, azoknak a mintáit vizsgálták, akiknek felmenői is e térségből származnak, és több generációra visszamenőleg a Székelyudvarhely környékén fekvő falvakban éltek. A mintagyűjtés Énlaka, Firtosmartonos, Kányád, Bögöz, Gagy, Szentábrahám, Csekefalva, Székelydobó, Patakfalva és Farcád településeken zajlott 2019-ben. Az eredményeket populációgenetikai és filogenetikai módszerekkel értékelték a székelyekhez földrajzilag vagy történetileg kapcsolódó modern és ősi populációk összefüggésében. A székelyek története a 12. századig vezethető vissza a térségben, eredetükről számos tudományos elmélet létezik. Jelen kutatás eredményei a populáció túlnyomórészt helyi, azaz kelet-közép- és délkelet-európai összetételét mutatják, a szomszédos népességekkel való mérsékelt keveredéssel. A beszámoló szerint a tanulmány szerzői mind az anyai (mitokondriális), mind az apai (Y-kromoszomális) génállományban nagyfokú heterogenitást találtak a falvakon belül és azok között. Az anyai és az apai vonalak között is elsősorban európai típusokat azonosítottak hasonló arányban, de mindkét esetben jellemezhetők bizonyos keleti vonalak is. A filogenetikai elemzések megerősítették egyes anyai és apai vonalak feltételezett keleti eredetét, és néhány esetben ezek a népvándorlás kori (Kr. u. 5–9. század) és a magyar honfoglalás kori (Kr. u. 10. század) népességből származó ősi DNS-adatokkal is kapcsolatba hozhatók. A jelenlegi székely adatsor kiegészíti a korábbi székelyföldi vizsgálatokat, és nagy vonalaiban összhangban van azok megfigyeléseivel – állapították meg a kutatók, hozzátéve, hogy a napjainkban tapasztalt genetikai sokféleség feltárása mellett nagy jelentőségű a mai és az ősi populációk közötti genetikai folytonosság vagy átalakulás vizsgálata, a székelyek népességtörténetének nyomon követése. A kutatók következő genetikai tanulmánya ennek feltárásához középkori székely temetőkből származó mintákat fog bevonni a vizsgálatokba és teljesgenom-elemzésekkel bővíti az eddigi megállapítások körét, szintén a Székelyudvarhely környéki régióból. A BTK AGI munkatársainak partnerei a munka folytatásában a BTK Régészeti Intézet, a székelyudvarhelyi Haáz Rezső Múzeum és a székelykeresztúri Molnár István Múzeum. A Borbély Noémi molekuláris biológus vezetésével elkészült tanulmány a Genes című szakfolyóiratban jelent meg januárban.

1 2 3 4 5 Kategória: Történelem | Kultúra | Megtekintések száma: 137 | Hozzáadta: georgio | Tag-ek(kulcsszavak): székelyek, genetikai tanulmány, ELKH Bölcsészettudományi Kutatóközp, történelem, genetika, vizsgálat, filogenetika, tudomány, kutatás, eredete, populációgenetikai | Helyezés: 0.0/0