Forrás: economx | 2026.10.07.
Fotó: Getty Images/iStockphoto / Vasyl Dolmatov

Sorban jelennek meg a bejelentett vagyonadóval kapcsolatos elemzések. A Blochamps Capital szerint a társadalmi egyeztetésen nemcsak az adókulcsokra, hanem az értékelési, ellenőrzési és visszaélésgátló szabályokra is érdemes koncentrálni.

A progresszivitás nem sérti, hanem erősítheti a társadalmi igazságosságot, és egybevág a Blochamps Capital tanácsadó cég korábbi javaslatával is – ezt írták közleményükben arra reagálva, hogy publikálta a kormány a vagyonadó tervezetét, melyben az egymilliárd forintos küszöb felett tervezett 1 százalékos vagyonadó a legnagyobb vagyonoknál magasabb kulccsal egészülne ki.

A most ismertetett részletek ugyanakkor új kérdéseket is felvetne – teszik hozzá.

A legérdekesebb újdonság, hogy az egymilliárdos adóalanyként érintetti belépési küszöb a gyakorlatban jelentősen megemelkedhet: a családtagonkénti számítás miatt minden két-három vagy többtagú családnál már 2–3 milliárd forint vagy ennél is nagyobb vagyon maradhat adómentes. Ez önmagában nem feltétlenül probléma, akár 5 milliárd forint körül lehetne meghúzni azt a határt, amely felett a vagyonadó már érdemi bevételt hozhat, miközben az értékelés és a beszedés költsége arányban marad az adóbevétellel. A családtagonkénti küszöb azonban más logikával emeli meg az effektív adómentes vagyont, ezért társadalmi igazságossági és adótervezési kérdéseket is felvet.

Öt területet érdemes különösen megvizsgálni a társadalmi egyeztetés során.

Az önbevallás egyszerűsítheti a rendszert, de nem oldja meg az értékelés problémáját. Az 1–1,5 milliárd forintos sávban már néhány százmillió forintos értékelési különbség eldöntheti az adókötelezettséget. Különösen sérülékeny pont lehet a KKV-cégrészesedések értékelése, itt akár 8–10 ezer vállalkozásnál is rendkívül széles sávban mozoghat, hogy egy nem tőzsdei cég valós értéke például 500 millió vagy 2 milliárd forint. Kulcskérdés ezért, hogy a NAV miként és milyen adatok alapján ellenőrzi majd az önbevallásban szereplő értékeket.

A családtagonkénti egymilliárdos határ a gyakorlatban jelentős küszöbemelés, és ösztönözheti a vagyon családon belüli átrendezését. A kormány hatásvizsgálata 15 ezer magánszemély adóalannyal és további 2 ezer vagyonkezelési adóalannyal számol, azobnban a fajlagos, családtagonkénti számítás miatt a ténylegesen érintett kör inkább tízezer fő köré csökkenhet. A magasabb effektív küszöb önmagában védhető, de társadalmi szempontból kérdés, indokolt-e, hogy ugyanakkora családi vagyon adóterhe pusztán attól változzon jelentősen, hány családtag között osztják meg.

Gondoskodni kell persze a gyermekek jövőjéről, de a magyar gyermekek túlnyomó többségének aligha jut egymilliárd forintos vagyon, az egymilliárd forinton megspórolható évi tízmillió forint pedig talán még „adóoptimalizáló házasságokhoz” sem elegendő.

A hitelek levonhatóságánál döntő lesz, pontosan milyen kötelezettségek csökkenthetik az adóalapot. Indokolható a tényleges vagyonértéket csökkentő, beruházást finanszírozó hitel figyelembevétele, a produktív fejlesztéseket végrehajtó vállalkozásokat érdemes ösztönözni. Egészen más kérdés azonban egy vállalkozás rövid távú likviditási finanszírozása vagy például egy sokadik, befektetési céllal megszerzett lakás megvásárlásához felvett támogatott lakáshitel adóalap-csökkentő hatása. A hitellevonás túl széles értelmezése újabb adótervezési lehetőséget teremthet.

A külföldi vagyon adókötelessé tétele és tényleges ellenőrizhetősége két külön kérdés. A nemzetközi adóügyi információcsere ma már rendkívül széles körű, de nem teljes, továbbra is léteznek olyan joghatóságok és vagyontartási struktúrák, amelyeknél a NAV nem, vagy csak korlátozottan jut automatikus információhoz. 18–20 ezer potenciálisan érintett adóalany fogja élénken figyelni a végleges szabályokat, miközben a cég becslése szerint a legvagyonosabb 4–5 ezer szereplő jelentős része már korábban megkezdhette vagy végrehajthatta vagyonstruktúrájának részben külföldre történő átszervezését, melyek új szerkezeteikben bizonyosan mérsékeltebben vannak a hazai gazdaság hasznára, mint a korábbiakban.

A külföldi vagyon adóztatásánál nemcsak a felderíthetőséget, hanem a kettős adóztatást is rendezni kell. Egy külföldi ingatlant vagy más vagyonelemet már a fekvése szerinti államban is terhelhet vagyonjellegű adó. Ezért országonként és adónemenként tisztázni kell, hogy a külföldön megfizetett teher beszámítható-e a magyar vagyonadóba, illetve mikor korlátozza a magyar adóztatást. Enélkül ugyanaz a vagyonelem két országban is érdemi szinkron adóterhet viselhet.

Nemcsak azért, mert a jogszabály szerinti vagyonértékelés és a vagyonos listákon szereplő média becslések szükségképpen eltérhetnek egymástól, hanem azért is, mert a családtagonkénti küszöb, a hitelek levonhatósága, a külföldi vagyonelemek kezelése és az érintettek várható alkalmazkodása egyaránt szűkítheti a tényleges adóalapot.

A részletek döntik el tehát, hogy a vagyonadó mennyire és melyik sávban lesz effektíve adóztatható vagyon és milyen mértékben lesz adótervezési feladat. Az önbevallás, a személyenkénti küszöb, a hitelek levonhatósága, valamint a külföldi vagyonelemek értékelése és adóztatása külön-külön mind indokolható szabály lehet, együttesen azonban jelentős strukturálási és értékelési mozgásteret teremthetnek a vagyon átrendezésére. Ezért a társadalmi egyeztetésen nemcsak az adókulcsokra, hanem az értékelési, ellenőrzési és visszaélésgátló szabályokra is érdemes koncentrálni.