A magösszeomlásos szupernóvák által kibocsátott röntgensugárzás akár 160 fényévre lévő bolygókat is elpusztíthat – derítette ki egy új kutatás, amely a NASA Chandra teleszkópja által gyűjtött adatokon alapul. Bár tudomásunk szerint jelenleg hasonló szupernóvák nincsenek a Föld közelében, az eredmények magyarázhatnak több múltbéli kihalási eseményt, illetve azt, miért nem találkoztunk eddig más, értelmes civilizációkkal.
Szupernóva-robbanások során elképzelhetetlen mennyiségű energia szabadul fel. Ha egy bolygó pont egy szupernóva közelében van, vagy teljesen elpusztul, vagy annyira kopárrá válik, hogy az életformák nem tudnak megmaradni rajta. Egyelőre vitatott, mennyire kell közel lennie a szupernóvának ahhoz, hogy jelentősebb károkat okozzon egy lakhatónak tűnő planétán.
A kezdeti kitörés viszonylag hamar, alig néhány hét alatt elhalványul, de úgy tűnik, nem is ez jelenti az igazi veszélyt. A II típusú szupernóva-robbanások előtt a megsemmisülni készülő csillag (progenitor) rengeteg gázt és port vet ki magából.
Amikor a robbanási hullám eléri ezt az anyagot, nagyon erős röntgensugárzás keletkezik a környékén.
A Chandra és más hasonló röntgenteleszkópok összesen 31 szupernóvát figyeltek meg, az adatok alapján pedig a csillagászok arra a következtetésre jutottak, hogy
ez a halálos röntgensugárzás sokkal messzebbre elér, több világot érint, és hosszabb ideig pusztít, mint maga a robbanás.
Egy Földhöz közeli szupernóva-robbanás illusztrációja Forrás: NASA/CXC/M.Weiss/Melissa Weiss Mweiss.Cxc@Gmail.Com
Egy oxigénben gazdag légkörrel rendelkező bolygó esetében a szupernóva röntgensugarai valószínűleg nem érnék el a sztratoszféra alsóbb rétegeit, de olyan kémiai anyagok keletkezését idéznék elő, amelyek hatalmas károkat okoznak az ózonrétegben. Köztudott, hogy az ózonréteg védőpajzsként viselkedik, és óvja bolygónkat a Napból érkező káros UV-sugárzástól. Nélküle az általunk ismert földi élet elképzelhetetlen lenne, maximum az óceánok mélyén, vagy a felszín alatt tudnának megtelepedni bizonyos organizmusok.
A különböző szupernóvák eltérő erősségű röntgensugárzást produkálnak. A tanulmányban vizsgált egyik szupernóva, az SN 2010jl nagyjából annyi röntgensugárzást állított elő, ami egy, a progenitortól 100-160 fényévre található bolygót teljesen sivárrá tett volna. Ezzel ellentétben egy másik szupernóva, az 1987a által kibocsátott röntgensugárzás sokkal gyengébb volt, mint a megsemmisülő csillag robbanásának energiája.
Négy, a Chandra röntgentávcső által is tanulmányozott szupernóva Forrás: NASA/CXC/Univ. of Illinois/I. Brunton et al.
Connor O'Mahoney, az Illinois-i Egyetem munkatársa szerint a Földet jelenleg nem fenyegeti ilyen jellegű veszély, a szakértők nem tudnak olyan közeli szupernóváról, aminek röntgensugárzása elpusztítaná bolygónkon az életet. A legközelebbi, robbanni készülő csillag, a Betelgeuse is 530 fényévre van tőlünk, szupernóvája nem lenne jelentős hatással a Földre.
A közeli veszély hiányát magyarázhatja az a tény is, hogy a Naprendszer a Tejút egy olyan részén helyezkedik el, ahol viszonylag kevés csillag található, és azok is elég messze vannak egymástól.
Közeli szupernóvák az idők hajnalán
A múltban történtek már olyan szupernóva-robbanások, amelyek közel voltak a Földhöz, sőt, konkrét bizonyítékok vannak arra, hogy a Naprendszer születését megelőzték az Ia típusú és a magösszeomlásos szupernóvák. Az 1000 fényév széles Lokális Buborék – egy viszonylag üregesnek tekinthető térrész, amiben a Nap is tartózkodik – az elméletek szerint szintén egy vagy több közeli szupernóva-robbanás produktuma.
Egyelőre nem tudjuk megmondani, hogy őseink láthattak-e olyan szupernóvákat, amelyek komolyabb hatással lettek volna életükre. A régmúltban történt, és az élet fejlődését potenciálisan befolyásoló csillagrobbanási-eseményekről pedig nincsenek elegendő adataink.
Egy felrobbant szupernóva kidobott anyagfelhője Forrás: NASA/JPL-Caltech
Mindenesetre a szupernóvákhoz közeli bolygók – ha megmaradnak - a röntgensugárzás elhalványulása után sem lélegezhetnek fel. Nyomában olyan töltött részecskék érkeznek, amelyek tovább rombolják a planéták lakhatóságát.
