Forrás: [origo] | 2022.03.03.

Évek óta komoly fejtörést okoz a kerttulajdonosoknak a dióburok-fúrólégy károsítása. A fák egészségét veszélyeztető rovar megjelenése nem csupán a diótermelő gazdák számára bosszantó, hiszen az általuk okozott károk miatt egyre kevesebb a minőségi csonthéjas termés, mely a kiskereskedelmi árképzésre is kihat. Az invazív fajról és az ellene történő hatékony fellépési lehetőségekről Dr. Keresztes Balázst és Dr. Szabó Árpádot, a MATE Növényvédelmi Intézetének kutatóit kérdeztük.

Mit kell tudni a dióburok-fúrólégyről? Honnan származik és mióta okoz károkat Magyarországon?

A fúrólegyek családjának képviselője könnyen felismerhető jellegzetes szárnyfoltjairól. A nőstényeik képesek – az ennél a családnál kialakult – áltojócsövük segítségével a fiatal termés epidermisze alá rakni petéiket, nagyban megnehezítve ezzel a lárvák elleni védekezést. Tápnövényei a közönséges dió és a fekete dió. Kiválóan repül, gyorsan benépesíti az élőhelyeket.
A faj eredeti élőhelye az (észak-)amerikai kontinens, innen került át Európába. Először Svájcban találták meg 1983-ban. Ahol megjelent, ott – védekezés híján – lényegében a termés 70-80 százaléka megsemmisült.

Mióta okoz különösen nagy problémát Magyarországon és mely területeken?

Hazánkban 2011 őszén azonosították első ízben Sopron környékén. Mára gyakorlatilag az ország minden jelentősebb diótermelő körzetében jelen van a kártevő. Tipikus inváziós faj, amit az eredeti élőhelyéhez hasonló éghajlati viszonyok, természetes ellenségek hiánya, valamint a dióra jellemző előfordulás is fokoznak. A nagyüzemi és a háztáji diótermesztésnek fő „ellenségévé", első számú terméskártevőjévé vált egész Európában ez az amúgy dekoratív légyfaj.

Hogyan „dolgozik"? Milyen hosszú folyamatról beszélünk?

A peterakásból kikelő nyű típusú lárvák garathorgaik (szájszerv) segítségével táplálkoznak a dió zöld burkában (pericarpium). Évi egy nemzedéke van, báb alakban telel a talajban. A rajzási időszakán kívül inaktív. Nálunk nagyjából június legvégén, július elején jelennek meg az első imágók, de rajzásuk és peterakásuk nagyon elhúzódik. Gyakorlatilag a betakarítási időszak kezdetéig, legalább kéthetente védekezni kellene a faj ellen. Ha nem védekezünk, akkor akár a termés 100 százaléka is megsemmisülhet.

Miről ismerhető fel a kártevő jelenléte a diófán?

A termés a legtöbb esetben teljesen piacképtelenné válik, a diónak nemcsak a zöld burka feketedik meg, de a bele is elrothad, satnyul. Az első, legkorábban lerakott petékből kelő nyüvek ugyanis a nagyon fiatal (2-4 cm-es), még zöld terméskezdeményt teszik teljesen tönkre. Legkésőbb ezek az apró terméskezdemények nyár vége felé, kora ősszel lepotyognak, akkor látható csak igazán, hogy milyen sok az ilyen, a károsításból adódóan ki sem fejlődött, apró, megfeketedett diómúmia. A későbbi nyüvek „már csak" a megcsontosodott dióhéjon lévő zöld kupacsot károsítják (neve is erre utal: dióburok-fúrólégy), de ez is jelentős veszteséget okoz. A dióhéjra ez kezdetben rárothad, majd később rászárad, „rásül", a bél minőségét jelentősen rontva. Legtöbb esetben az ilyen dió felnyitva már eleve penészes (ugyanis másodlagos, szaprofita gombák fogyasztják a sérült bélállományt), ha felbontáskor esetleg még nem látható elváltozás, a tároláskor hamar hasonló tünetek jelentkeznek.
Magukat a légyimágókat könnyen megláthatjuk a terméskezdeményeken vagy a mellettük lévő leveleken. Mászkálnak, a hímek őrzik a saját kis territóriumukat, de ültetvény szinten mindenképpen érdemes sárga ragacslapokat alkalmazni megjelenésük megfigyelésére.

Mit tehetünk a kártevő ellen? Létezik-e olyan eljárás, bevált praktika, ami nem csak időszakosan szünteti meg jelenlétét?

Szerencsére ma is van hatékony védekezési lehetőség a kártevő ellen. A védelem nagyon hasonló a cseresznye- és meggyültetvényekben alkalmazott eljárásokhoz, ahol a rokon faj, az európai cseresznyelégy ellen kell beavatkozni. Az ültetvényekben a gépesítettség okán könnyebben, de házikertben is van megoldás a légy kártételének mérséklésére vagy teljes gátlására.

A kezeléskor a légy imágója ellen védekezünk érintő- vagy gyomormérgekkel. Az időzítésnek nagy szerepe van a sikeres védekezésben. Amikor a színes ragacslapok megfogják az első egyedeket, a rajzás kezdetekor még nem kell azonnal védekezni, hiszen az imágók még érési táplálkozást folytatnak, a tojásrakás csak napokkal később kezdődik meg. A rendelkezésre álló növényvédő szerek sajátosságaiból adódóan július és augusztus hónapokban, mintegy tíz naponként kell védekezni, időjárástól függően, 4-6 alkalommal.

A Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal (NÉBIH) által kiadott alap- és szükséghelyzeti engedélyokiratok alapján több rovarölő szer is felhasználható a rajzó legyek ellen. Ezek közül kettő még az ökológiai termesztésben is engedélyezett, az egyik termék természetes piretrin, a másik spinozad hatóanyagú. A háztáji vagy kerti fák esetén, ahol esetleg a veteményes fölé vagy a teraszra belógó ágak miatt kevésbé kívánt a védekezés, ott használhatjuk ezeket a megoldásokat is. A piretrin az UV-sugárzás hatására nagyon gyorsan, egy nap alatt lebomlik, és mivel nem felszívódó szer, sem a fába, sem a dióba nem jut be. Ennek ellenére a rovarölő szerrel kezelt diófa különféle részeit nem használhatjuk például tea vagy pálinka készítéséhez a kezelést követően abban az évben! Ez minden növényvédő szerre vonatkozik! A spinozad hatástartama sem hosszú, élelmezés-egészségügyi várakozási ideje csupán 7 nap.

Biológiai termesztésben nem engedélyezettek ugyan az acetamiprid és lambda-cihalotrin hatóanyagú rovarölő szerek, de szabad forgalmúak, azaz képesítés nélkül is beszerezhetők a gazdaboltokban, nagy hatással pusztítják a legyek kifejlett alakjait. Az acetamiprid hatóanyagú szerek élelmezés-egészségügyi várakozási ideje 30 nap, míg a lambda-cihalotrin hatóanyagúaké 14 nap.

A tavalyi év újdonsága, hogy forgalomba került egy hatásjavító, illetve csalétek típusú termék. Ez javítja egyes hatóanyagok (acetamiprid) rovarölő hatását, de nagyobb töménységben (5%) bekeverve a permetlébe, a kezelendő területen csupán a lombfelület 10-25 %-át szükséges permetezni (lehetőleg a lombkorona felsőbb régióját), és a rovarölő szerből is csak 10 százaléknyit kell a permetlébe keverni! A kezelést nagy cseppmérettel, kis lémennyiséggel kell elvégezni. Ekkor a legyek a beszáradó cseppeket intenzíven nyalogatják, közben felveszik a rovarölő szert is. Ráadásul a nagy, beszáradó cseppből alig szívódik fel az egyébként felszívódó rovarölő hatóanyag a növénybe (acetamiprid).

Zajlanak-e ilyen jellegű kutatások?

A Budai Campuson folyó tudományos és technológiai fejlesztések szintén nagyon ígéretesek a nyugati dióburok-fúrólégy elleni védekezésben, bár ezek még nem engedélyezettek. A részben Nébih-hel közösen folytatott kísérletek alapján már látjuk, hogy a törzsinjektálás módszerével a fatörzsbe juttatott egyes rovarölő hatóanyagok kiváló eredménnyel pusztítják a nyugati dióburok-fúrólégy lárváit a dió termésének zöld burkában, miközben egyes hatóanyagok meg sem jelennek a bélben. A módszer mind humán-, mind ökotoxikológiai vonatkozásban kedvezőnek látszik, hiszen évente csak 1 kezelés szükséges, és nem permetezés formájában, hanem igen célirányosan, csak a fába juttatott hatóanyag-felhasználás mellett. Ezzel kapcsolatos eredményeket már részben publikáltuk, részben még további kísérletek szükségesek.

Természetesen a fent összefoglalt védekezési eljárások jelentős többletköltséget okoznak a diótermesztőnek a „légy előtti" időhöz képest, sőt a házikerti védekezés valójában nem egyszerű a kivitelezés, illetve a szomszédból átrepülő termékeny egyedek miatt. Mindemellett továbbra sem kell lemondanunk az új, invazív kártevő miatt a diótermésről, hála a tudomány és a növényvédelmi szakmai munka vívmányainak.

Forrás: MATE