Forrás: Gépnarancs  | szeletommy | 2015.02.28.

Szóval az úgy volt, körülbelül 1993-ban, hogy együtt ültünk a Cirko-Gejzírben, ami egy mozi volt, de mértek italt is, akkor még ember voltál. Ittunk sört, az unikumot már akkor sem szeretted, de beszélgettünk. Nem is mondtál te hülyeségeket – aztán, ha emlékszel, hangosak voltunk, és kidobtak minket, átmentünk a Paris, Texasba. Na, akkor voltál utoljára épeszű.

Fotó: atv.hu

Viktor, hallgass öreg barátodra, most kellett volna csendben maradni. Én részegen – valljuk meg, szeretek inni – is nehezen tudok ennyi marhaságot összehordani, mint te józanul. Azt már régóta tudom, hogy elvitte a cica az eszedet, de lehetnél csendes őrült is. Hát tényleg elment az eszed?

Hát, el.

Miket beszélsz, jóember? Aszondod:

Viktor, te ezt komolyan gondolod? Ha igen, eszed tokja. Konkrétan a Paris, Texasban beszélgettünk Mussolini korporatív államáról, és arról, hogy ezt nem lehet megvalósítani, többek között azért nem, mert az államnak vannak polgárai, akik ezt talán nem kedvelnék. Megcsináltad. Pincér, most kérek egy pohár sört, de Viktor, ahogy szoktuk: unikummal.

Ha kérhetném, Viktor, mondd el még egyszer, hátha meggondolod. Érdekes: te mindig kávéztál. Én meg mindig söröztem. Elmesélted, hogy milyen bonyolult a családod, hát, az enyém körülbelül ehhez képest a köbön volt. Ja, igen, ugyanis neked még van családod, nekem már többnyire csak volt, mondtam is. Te Viktor, nem lehet, hogy te megőrültél? Semmi baj, mindenkivel megeshet, magam sem vagyok százas, de figyuga, igyunk valamit, és beszéljük meg. Ugyanis te rossz üzleteket kötsz.

Ami elvben a te bajod lenne, de én fizetem.

Tudod, Viktor, azt hiszem, a felfogásunkkal van baj, az különbözik. Én a köz társaságában gondolkodnék, a közjóban, egyenlő közteherviselésben és hasonló lila lufik, te, Padrone, ezt leszarod. Az is mindegy neked, mit írok ide, pont nem érdekel téged, ismerlek. Jarl vagy te, viking rablóvezér, de a rosszabbik fajtából, aratni akarsz ott is, ahol nem vetettél. Én is ilyen fajta ember vagyok, csak a becsületesebbjéből. Én törődnék a hajóm népével és nem tipornám sárba a becsületet – őszintén szólva, én mindenkivel szeretnék törődni, te csak a hajód harcosaival, ebbe szerintem már az asszonyok sem tartoznak bele.

Igen, Viktor, ez lehet a különbség.

Styrbjörn Starki soha nem tűrt maga fölött uralmat, rettentő erejű tengeri király volt. Talán nem okvetlenül udvarias: de Styrbjörnnek csak két hajója volt, ha megsarcoltak egy kolostort, nem égették fel. Elvitték a sápot, ahogy a te korábbi flottaparancsnokod, bár nagyon nem értem, ezzel a pocakkal hogy tudná megfogni a kormányrudat. Viktor, közöttünk az a különbség, hogy én Styrbjörn vagyok, te Sven lettél.

A gonosz, villás szakállú Sven.

Két hajóm van, és a becsületem, ha ebből valami megsérül: halott vagyok. De Viktor – tiéd Dánia, kivéve Skonét. De inkább légy dán, hátha Dánia szelleme megkegyelmez. Dán Holger, aki a Kategatt erődjében alszik. Nem fog.

Tudod, Viktor, az a baj, hogy te ezt nem érted. Nem érted, hogy Dán Holger, Tara Ehe vagy Robin Hood csupán jelképek, mitológiai toposzok. Igen, Attila is. A turulmadár is csupán egy indoeurópai toposz, nézd már meg a behisztuni sziklafeliratokat: olyan tökéletes turulmadarat találsz rajta, hogy azon még Ahura Mazda és magassági kormány is van, Viktor. Értsd meg, hogy a menekülő ember nem ellenség, küldött voltam a Fidesz második kongresszusán, mikor a Kínából menekülő demokrata miatt a vonat elé fektetted a Deutsch Tamást. Na, azért te nem feküdtél oda. Én sem tettem volna, de én azért nem, mert ismerem a mozdonyok működését, az a fél méter játék is számít.

Te Viktor, én ezt tudom, hogy te komolyan gondolod… és azt is, hogy a magyar ember politikailag inkorrekt? Eszednél vagy, mit ittál? Én is kérek, ilyen ital nincs. Igen, mocskos erdélyi vagyok, mint az a román Arany vagy Ady is. Csak nekem bonyolult a családom, többek között nem feltétlenül volt mindenki izraelita benne. Volt nekem egy ősapám: Zrínyi Miklósnak hívták. Azelőtt Subic. Azt gondolnám, ő nagyon, de nagyon korrekt volt politikai szempontból. Annyira, hogy kirohant egy kapun, és kissé belehalt. A valóságban azért rohantak ki, hogy a várból kimentsék az alagutakon az asszonyokat és a gyermekeket. Aztán ebből következett a Rákóczi-ügy: ebből te az ónodi országgyűlésig se jutottál el. És ezek az emberek nekem rokonaim voltak. Neked nem: talán ez lehet a baj. És Kossuth. És Széchenyi, és Klapka. És Károlyi Mihály, és Nagy Imre.

Viktor, ez lehet a baj.

Nekem van hazám, még ha mocskos bevándorló is vagyok, neked nincs.

Tehát csinálsz egyet magadnak.

Minek, Viktor? Egy már van, közös és szép.

Viktor, inkább igyál valamit, a vendégem vagy. Te nem érted a lényeget.

Amikor politikai inkorrektségről beszélsz, az őseinket tiprod sárba. Eger, Komárom védőit.

Viktor, nehezen gondolnám, olvasván a Szigeti Veszedelmet, hogy a kirohanás előtt a plébános megvizslatta volna, ki van körülmetélve: ha igen, Deli Vid esetében gond lett volna.

Avagy Deli Vid gazdasági bevándorló volt, akitől őrizkedni kell?

Viktor: tőle soha nem fogom megvédeni a magyar hazát. De tőled lehet, hogy kelleni fog.

Mert magyar vagyok, kérlek. Fáradt, megvert, szegény magyar mózeshitű ember.

Vagy gazdasági menekült.

Tényleg, nekem gyanúsak ezek a Zrínyiek is. Ezek ollan horvátok meg olaszok, mint én. Meg zsidók. Mint ollan.

Na, gyanúsak.

Viktor, igyál egy kortyot, a vendégem vagy és utána gondold át, miket beszéltél.

Te ezt komolyan gondoltad?

Akkor baj van.

Ugyanis itt és most kell kimondanom: Viktor, megőrültél.

Talán segít: utoljára mondom. Segítsetek, ez bolond.

Összetéveszti az országot a hazával, a nemzetet a néppel, mindent a Szent Koronával, turulmadárral – na, kötözzétek meg.

Bolond.

Szele Tamás