Érsekújvár – Vannak olyan zsidó hitközségek, akik tudnak választani a történelemhamisító és holokauszttagadó Orbán-kormány pénze, valamint a történelmi múlt igazsága és az áldozatok tisztelete között. Igaz, nem Magyarországon. Az Érsekújvári Zsidó Hitközség nyilatkozatban utasította vissza a Horthyt rehabilitáló, a magyarok felelősségét a némat nácikra hárító Orbán-kormány Júdás-pénzét. Az érsekújvári hitközség a nyilatkozatában elmondja az indokait is, plasztikusan ábrázolja a kétszínű, két nyelvű, antiszemita Orbán-rezsim természetét.  Így még magyar zsidók, de magyar emberek sem olvastak be ezeknek a cinikus, képmutató és hazug gazembereknek. Végre felbukkannak egyenes, rendes emberek. Példát vehetnek róluk a magyarok, tanulhat tőlük a Mazsihisz.

.

.

N Y I L A T K O Z A T

Nyugtalansággal, mély megrendüléssel és megbotránkozással vesszük tudomásul, hogy az akkori magyarországi zsidóság deportációjának 70.-ik évfordulója – a méltó megemlékezés éve, a megbékélés és tényfeltárás, a tanulságok levonása és azok tanítása helyett – Magyarországon mindinkább a napi politika tárgyává sekélyesül. Az utóbbi napok – részünkről elfogadhatatlan – állásfoglalásai és történései számunkra kérdésessé teszik a Civil Alap nyújtotta támogatási szándék őszinteségét.

Elfogadhatatlannak tartjuk, hogy Magyarországon szobor állhasson Szálasi Ferencnek, melynek felavatásán díszőrséget áll a már akkor betiltott Magyar Gárda. Elfogadhatatlannak tartjuk, hogy Magyarországon szobor állhasson Horthy Miklósnak, aki teljes mértékben felelős a magyarországi zsidóság pusztulásáért. Annak a Horthy Miklósnak, aki a Sztójay-kormány első ülésén közölte: [A] „zsidókérdés megoldásában szabad kezet adok a kormánynak és annak intézkedéseibe nem óhajtok beleszólni.” Nem más, mint Edmund Veesenmayer tanúsította a Jaros–Endre–Baky perben: Horthy Miklósnak megvolt minden lehetősége és hatalma, hogy a deportációkat meggátolja. Ha képes volt meghiúsítani a csendőr-puccsot és letiltani a budapesti zsidók elhurcolását, akkor ebben nincs okunk kételkedni.

Elfogadhatatlannak tartjuk a „mi – a magyarok, ők – a zsidók” szóbeszédet, még ha úgy is hangzik el, hogy „mi, magyarok, megvédjük a kisebbségeinket”. Elfogadhatatlannak tartjuk a holokauszt áldozatait kizárólag mint a zsidó közösség veszteségét számon tartani. A Magyarországi holokauszt közel hatszázezer áldozata olyan tudatos népirtó politika és magas szinten megszervezett, még a nácikat is bámulatba ejtő szofisztikált cselekvés következménye, amelyet az akkori magyar kormány és közigazgatás teljes szervezete vitt végbe.

Elfogadhatatlannak és a történelem tudatos hamisításának tartjuk a céltudatos felelősség-áthárítás minden formáját, az áldozatok és bűnösök összemosását, a német megszállásra és a „szuverenitás elvesztésére” való hivatkozást. Ezt nem teszi igazzá semmilyen történelemhamisító ál-emlékmű. Nem feledjük: már a náci megszállásig is legalább 60 ezer áldozata volt a Magyarországi zsidógyűlöletnek, közöttük az „idegenrendészeti eljárás” 18 ezer áldozata is. Elie Wiesel szavaira hivatkozva: „…nem azért, mert valamit tettek vagy esetleg nem tettek volna, hanem kizárólag azért, mert zsidó anyától születtek. Engem gyűlöltek, még mielőtt megszülettem volna.”

Gyermeteg magyarázkodásnak tartjuk azt az állítást, hogy az akkori kormány vétsége lenne, hogy „nem védte meg zsidó polgárait és anyagi eszközöket bocsájtott rendelkezésre az üldözésükhöz”. A magyar állam, a regnáló kormányok évek, évtizedek alatt tudatosan készítették elő a genocídiumot, az ország zsidóktól való megtisztításának soha nem látott bűnét, ezért a zsidó polgárokat kizárólag saját maga ellen kellett volna megvédenie. Ehelyett ellenük mozgósította a kétszázezres államapparátus minden bevethető közegét.

Ezekben a kérdésekben sajnálatunkra nem történt határozott állásfoglalás a 2014. január 27-i Holokauszt Emléknapon elhangzott legmagasabb szintű miniszterelnöki üzenetben sem. Ezen nem változtat a tény, hogy Navracsics Tibor helyettes miniszterelnök Úr, vagy Rétváry Bence államtitkár Úr nemzetközi rendezvényeken magyar felelősségről beszél. A valós történések iránya ezt nem követi.

Mindez őszintetlenné teszi a Magyar Kormány hozzáállását a Megemlékezés Éve szervezésében és anyagi támogatásában. Szabadjon Konrád György szavait idézni: „…az nem a százezernyi hetven évvel ezelőtt meggyilkolt zsidó gyerekről, hanem a mai magyar kormányról szól”. Hozzá szeretnénk tenni: annak választási kampányáról. Az áldozatok emléke nem lehet a napi politika és politikai harc, az ország imázsának a külföld felé szóló szebb bemutatása érdekében a propaganda eszköze.

Nem adhatjuk nevünket sem a történelemhamisítás, sem a Horthy-rendszer szerecsenmosdatásának szolgálatához. Meggyilkolt szüleink, nagyszüleink, testvéreink emlékének kegyelete számunkra mindennél előbbre való, ezért ebben a folyamatban nem kívánunk részt venni.

Mindezek miatt a Nové Zámky / Érsekújvári Zsidó Hitközség vezetősége egyhangúan úgy döntött, hogy a Magyar Kormány Civil Alapja adta, a megemlékezési rendezvényeket támogató pénzügyi támogatást nem fogadja el, és a már megítélt 1,5 millió Ft hozzájárulásra szerződést nem köt.

A Nové Zámky / Érsekújvári Zsidó Hitközség elöljárósága.

Az Elöljáróság nevében és megbízásából Lang Tamás elnök, s.k.

Kelt Nové Zámky / Érsekújvár, 2014. január 28.