Megjelent Debreczeni József könyve, A fideszes rablógazdaság. Tények, tények, tények, és megdöbbentő méretek. „Noha a magyar tényföltáró újságírók napról napra bemutatják az országot uraló hatalmi konzorcium újabbnál újabb anyagi visszaéléseit, az állami erőforrások iparszerű eltulajdonítását, párt- és magánjavakká történő átalakítását, aminek 2010 óta immár a másppok magántulajdona és egzisztenciája is tömegesen az áldozatául esik, a mozaikdarabokból itt kirajzolódó összkép mégis megdöbbentő. Megdöbbentőek a roppant méretek.”

A héten közöltünk cikkgyűjteményt az egyik Orbán-kegyencről, Mészáros Lőrinc felcsúti polgármesterről, aki gázszerelőből tavaly már a leggazdagabb magyarok közé emelkedett a maga 6,9 milliárd forintra becsült vagyonával. Csak 2013-ban 800 milliós osztalékot fizetett ki magának az egyik cégéből (erről is Ferenczi Krisztina számolt be).

„Nincs fölmentésük. Mindent láttunk”, írja Tóth Ákos, a Népszabadság rovatvezetője Ferenczi könyvéhez.

Barcza György, a Századvég csoporthoz tartozó gazdaságkutató vezető elemzője, aki a megvásárolt Napi Gazdaság főszerkesztője is lett, és a Századvég stratégiai igazgatója, G. Fodor Gábor, aki ráadásul korábban a Fidesznek is adott közvetlenül tanácsokat több millió forintért, gyorsan interjút is csinált  Zuschlaggal, mintegy beharangozásként. Mert Zuschlag, akit az MSZP lemondatott a képviselőségről, amikor 2004-ben a Terror Házánál a holokauszt áldozatain viccelődött (épp akkoriban akart bekerülni az MSZP elnökségébe) most vagy bosszúból, vagy jó pénzért, vagy későbbi lehetőségekért cserébe boldogan eláztat boldog-boldogtalant az akkori szocialista pártból. Lendvai Ildikót**, akit, hát tényleg, arról ismerünk, hogy ötvenmilliós nejlonszatyrokkal szokott rohangálni, hogy kussoltassa a párt korruptjait. Gyurcsány Ferencet, aki Zuschlag szerint „mindenről tudott, mindenbe beleszólt, mindent ő írt alá”, mindig azt mondta, hogy „rendben van” (mármint a csalás). Kár, hogy egy lehallgatott telefonbeszélgetés szerint, amelyet annak idején lejátszottak a bírósági tárgyaláson – s amelyet akkoriban, Gyurcsány sportminisztersége idején (2003. május–2004. szeptember) nem ám a Századvég Fidesz-propagandistáival folytatott Zuschlag, kifejezetten azzal a céllal, hogy a kampányban újabb ugródeszkát biztosítsanak a Fidesz összes politikusának, képviselőjelöltjének és szóvivőjének – Zuschlag ennek épp az ellenkezőjére panaszkodott.

„Ezt nem érti a Feri, hogy ez egy pénzből és erőből működtetett rendszer.” „Én elmondtam, hogy bele fog ebbe bukni, ha ebbe bele akar nyúlkálni.” „Azt mondta, nem, én tévedek. Mondtam jó, Feri, meglátjuk majd négy év múlva.” „Épp az a baj, hogy a Ferinek… küldetéstudata van… Ez súlyos betegség. Tényleg azt hiszi, hogy mindenki más hülye, korrupt disznó állat rajta kívül.” Zuschlag nem sokat tévedett. Gyurcsány tényleg belebukott, csak éppen hat év kellett hozzá.

Az embernek hányingere támad. De sajnos nem a múltban, hanem a jelenben támad hányingere.

Az viszont kár, hogy a szocialista pártot az elmúlt négy évben csak konszolidálni sikerült, látványosan megújítani, egyben látványosan eltépni a korrupt múlthoz fűződő kötelékeket nem. Mert akkor Zuschlag meg a Századvég, meg a Fidesz most akár a feje tetejére is állhatna, kiröhögné a közvélemény, ha tíz évvel ezelőtti ügyekkel hozakodnak elő. Az a közvélemény, amelyet, sajnos, igen kevéssé érdekel az is, mi a különbség a között, hogy egy párt vagy a tagjai időnként nem törvényes módon jutnak pénzhez, meg a között, hogy a választói felhatalmazással totálisan visszaélve egy kormányzó párt és az egész udvartartása iparszerűvé teszi az állam le- és a magántulajdonok elrablását. És bizonyos szempontból érthető is, ha az istenadta nép egyenlőségjelet tesz a sunyi és a szemérmetlen lenyúlás vagy a 72 millió meg a sok-sok milliárd közé. Az ő szempontjából a logika ugyanaz.

Nem sokkal ezelőtt a Simon-ügyről szólt, ma a Zuschlag-ügyről szól a nyilvánosság (köztük egy kis Őszöddel). És maradnak észrevétlenek, legalábbis minden következmény nélküliek a sajtóban szétszórva közreadott, de akár könyvekben is összegyűjtött, jól szervezett Fidesz-gazemberségek. A Fidesz szavazótábora nem csökken, az MSZP által dominált kormányváltó szövetségé nem nő, növekszik viszont az egyetlen „tiszta” párté, a „két korrupttal” (meg a cigányokkal, plusz a zsidókkal meg Európával) leszámolást ígérő Jobbiké.

** Lendvai Ildikó a Blikknek: „…miből adtam volna neki 50 milliót?” „Kétszer beszéltünk, mindkétszer négyszemközt. Mint frakcióvezető tárgyaltam vele a holokausztos botrány után, azt kezdeményezve, hogy mondjon le a képviselőségről. Ekkor ő elismerte, hogy távoznia kell a frakcióból. Másodszor pedig amikor elindult az ügyészségi vizsgálat. Zuschlag akkor is inkább csak panaszkodott, hogy koncepciós politikai vádról van szó, de a párt nem áll ki eléggé mellette. Én azt mondtam neki, drukkolok, hogy kiderüljön az igazság.”