A jelentősen megnövekedett kiadásokra tekintettel a kormány 5,2 százalékra módosítja az idei évi GDP-arányos hiánycélt, amely 1 százalékpontos javulást jelent a tavalyi hiányhoz képest – jelentette be a Pénzügyminisztérium. Egyébként ezt a módosítást prognosztizálta nemrég megjelent Inflációs jelentésében a jegybank.

A tárca közleménye ezt követően sorolja, hogy – a tárca álláspontja szerint – miért nem tartható a betervezett 3,9 százalékos hiány:

• A kialakult, veszélyes nemzetközi helyzet rendkívüli terhet ró a magyar költségvetésre is.
• A rezsivédelem költségei magasak.
• Megnövekedett kiadást jelent, hogy egy háború közvetlen közelségében a magyar honvédelmi kiadások már az idei évben is elérik a GDP 2 százalékát.
• Emellett Magyarország évek óta kéri az Európai Bizottságtól az uniós határok védelmére fordított határvédelmi költségek megtérítését, amelynek összege eléri a 650 milliárd forintot. Amennyiben a Bizottság eleget tenne Magyarország jogos kérésének, a hiány mértéke közel 1 százalékkal lenne alacsonyabb.
• Tovább bővítené a magyar költségvetés mozgásterét, ha az Európai Bizottság utalná a Magyarországnak jogosan járó uniós támogatásokat.

Ezek mind legalábbis fals érvek. A „rezsivédelem” költségeire a büdzsében rendelkezésre áll az úgynevezett Rezsivédelmi Alap, amelyet a különadók nagy része hizlal. Varga Mihály pénzügyminiszter korábban még arról beszélt, hogy – miután az energiaárak idén normalizálódtak – az alapban év végére még maradhat is pénz.

A honvédelmi kiadások nagyrészt nem nyilvánosak, de elvileg tervezhetőknek kéne lenniük, a nagyobb tételek jelentős és hosszú távú beruházások. A haderőfejlesztés és a katonai kiadások növelése évek óta zajlik, nem mellesleg Oroszország tavaly februárban támadta meg Ukrajnát, szóval ez nem újdonság. A GDP 2 százalékát pedig nem a háború miatt költi az állam honvédelmi kiadásokra, hanem mert NATO-tagként ezt vállalta – mellesleg jó üzleti lehetőséget látott a hadiipar fejlesztésében.

Az EU hozzájárul a külső határok védelméhez – igaz, hogy a magyar kormány többet akar, de az a több nincs betervezve a költségvetésbe, az tehát nem azért csúszott meg, mert az EU nem fizeti ki, amit a kormány szerint kellene, arról nem is beszélve, hogy a kerítés sem most épült, hanem évekkel ezelőtt, a 2015-ös menekültválság nyomán.

Az Európai Bizottság a jogállamisági-korrupciós vitában valóban jelentős forrásokat fagyasztott be. Brüsszel szerint a magyar kormány nem teljesíti a vállalásait, a magyar kormány szerint Brüsszel akadékoskodik. Hogy kinek van igaza, az abból a szempontból mellékes, hogy az uniós támogatások esetében a normál ügymenet része, hogy a kedvezményezetteknek a támogatásokat a tagállamok kifizetik – mintegy megelőlegezik – és csak később küldik ki a számlákat Brüsszelbe. Vagyis mindig van elcsúszás, ez pedig mindig be van tervezve a költségvetésbe. Az pedig magyar sajátosság, hogy a kormány ennyit szán akár még el sem kezdett projektek megelőlegezésére – ezeket korábban is csúszással utófinanszírozta a brüsszeli kassza.

Az uniós módszertan szerint számolt GDP-arányos hiány tekintetében ráadásul mellékes, hogy egy uniós utalás mikor érkezik be, az számít, hogy a pénz mikor lett elköltve. Tehát ha egy adott támogatás – amit a magyar állam már 2023-ban kifizetett – mondjuk csak 2024-ben vagy akár 2025-ben fut be, azt vissza kell könyvelni 2023-ra. Ugyanakkor tény, a pénzforgalmi egyenleget rontja, hogy a magyar államnak aktuálisan kiadása keletkezik, miközben aktuálisan nem érkezik annyi támogatás Brüsszelből. Az 5,2 százalékos prognózis azonban nem a pénzforgalmi, hanem az úgynevezett eredményszemléletű hiány.

A 2023-as költségvetés kiadási oldalán valójában – szemben azzal, amit a PM hangoztat – nincsenek nagy problémák.

A nagy problémák ott vannak, amiről a PM hallgat: a bevételi oldalon.

Az adóbevételek – elsősorban a fogyasztáshoz kapcsolt adók – ugyanis elmaradnak a várttól. Az augusztusi államháztartási jelentés alapján csak áfából mintegy ezermilliárd forint lesz az elmaradás év végére.

A bevételi oldal elcsúszásának oka, hogy a gazdasági folyamatok nagyon nem úgy alakultak, ahogy arra a kormány számított. A gazdasági növekedés nem lesz idén 1,5 százalék – jó eséllyel semmiféle növekedés nem lesz, 0 körüli GDP-változás várható az év egészére. (A magyar gazdaság négy negyedéve technikai recesszióban van, az utolsó negyedévre várható valamiféle növekedés év/év alapon.)

A lakossági fogyasztás sokkal jobban visszaesett, mint amire a kormány számított – ezt először Nagy Márton gazdaságfejlesztési miniszter ismerte el, hozzátéve persze, hogy ezen még maga is elcsodálkozott. Ez magyarázza a fogyasztáshoz kapcsolt adók elmaradását. Nagy Márton is kiemeli azonban: az magyar „adottság”, hogy a magyar adórendszer súlypontja erősen a fogyasztási típusú adókon van – természetesen nem adottság, az adórendszer súlypontját a Fidesz tolta el ebbe az irányba 2010 után.

Az infláció éves átlagban 18 százalék körül lehet – a kormány 15 százalékkal tervezett.

A büdzsé széthullásának gyökere, hogy azt a PM 2022 tavaszán állította össze, az országgyűlés kora nyáron már meg is szavazta. Szó se róla, 2022 tavaszán nehéz volt előre látni, mi lesz 2023-ban. A korai költségvetést a kormány – Varga Mihály pénzügyminiszter – a kiszámíthatósággal indokolja. Valójában elég világos, hogy még nyugodt időkben is nehéz ennyire előre tervezni, ilyen körülmények közt pedig nagyjából lehetetlen. A kormány ennek ellenére ragaszkodik a korai költségvetésekhez, holott bőven ráérne a következő évi büdzséket decemberben elfogadni – ahogy az a szokás volt korábban.

A jövő évi, 2024-es költségvetés is a fenti menetrend szerint készült, borítékolható, hogy jelen formájában nem lesz tartható, hiszen a bázisául szolgáló 2023-as szétesett, a gazdasági folyamatok pedig már idén sem úgy alakulnak, ahogy a kormány várta. Varga Mihály a hiánycél-emelés bejelentése után közvetlenül már csak feltételes módban beszélt a 2024-es hiányról a Joint Venture Szövetség Makro Konferenciáján: „jövőre már 2,9 százalékra mérséklődhet”. Vagyis megfelelhet az uniós 3 százalékos határértéknek – legalábbis így elmondva.

Ugyanitt azt is mondta Varga, hogy a GDP-arányos államadósság „már idén 70 százalék alá javulhat”. Ez még be is jöhet, ám ennek oka elsősorban a tervezettnél magasabb infláció, ami javítja a számszerű (nem reál, nem deflált) folyó áras GDP-t.