Forrás: Új Világtudat | 2018.10.22.

A kolumbiai Magdalena folyó közelében fekvő sírhelyet a 20. század elején fedezték fel opportunista sírrablók, akik véletlenül botlottak bele az ősi helyszínbe. A tolimai régióban létezett Kimbaja néven ismert civilizáció 1500 évvel ezelőttre nyúlik vissza a Kolumbusz előtti időkbe, ahol a megtalált sírban több száz temetkezési tárgyat helyeztek el, köztük egy tucatnyi, 5-8 centiméteres kicsiny arany figurát.

Ezek a különleges tárgyak, amelyek közül sokat valószínűleg rovarok és madarak utánzására készítettek úgy tűnik, mintha a modern repülőgépekre hasonlítanának, és olyan jellemzőkkel rendelkeznek, melyeket a mai repülőgépeken lehet megfigyelni. Ezek közé tartozik a törzs, a delta szárny, a vízszintes vezérsík, és ami a leginkább szembeszökő az oldalkormány vagy farokrész, ami a legkevésbé sem hasonlít egy madár vagy egy rovar természetes farkához.

A függőleges vezérsík vagy a függőleges stabilizátor, amely bármelyik repülőgép lényeges eleme, és ami soha nem található meg a természetben azt sugallja, hogy ezeknek a műtárgyaknak az alkotói talán többet tudhattak azokról a lényekről, amelyek körülvették őket a természeti világban, hogy inspirációt merítsenek. Az is furcsa, ahogyan a figurák szárnyai a törzs aljához kapcsolódnak, ami teljes ellentétben áll a természetben élő légi teremtményekkel, melyek szárnyai a testük felső részén találhatók, ami valóban nagyon szokatlan.

A legtöbb légcsavaros repülőgép szárnya a törzs tetején található, de minden modern sugárhajtású repülőgépnek az alsó részén vannak a szárnyai, ahogy a kolumbiai leletek esetében is. Ezek a különleges tervezési részletek tökéletesen tükrözik az összes modern repülőgépet, beleértve a Concorde-ot, sőt az űrsiklót is, ami felveti a kérdést, hogy ez a hasonlóság csupán merő véletlen vagy szándékos kialakítás eredménye.

Ezek a szokatlan anomáliák jelzik annak lehetőségét, hogy a kimbaják teljesen tisztában voltak a modern repülőgépek kialakításával, és jól ismerték a repülés elveit a tárgyak kora ellenére. A főáramú régészet szerint a kimbaja kultúra Dél-Amerikában időszámításunk előtt 600 és időszámításunk szerint 1000 között létezett, és a precíz arany és fémmegmunkálásukról voltak híresek.

Állítólag az arany darabok többsége tumbaga ötvözetből készült, mely nevet az arany és réz keverékéből álló ötvözetnek adtak a spanyolok, akik felfedezték a széles körben elterjedt használatát a Kolumbusz előtti dél-amerikai és mezoamerikai országokban. Nehezebb, mint a réz, de nagyfokú alakíthatósága miatt az ötvözettel könnyebb volt dolgozni, különösen azért, mert lényegesen alacsonyabb az olvadáspontja, mint a réznek és az aranynak a legtisztább formában. A mintegy 30%-ban rézből készült műtárgyak nem különböznek a Platón által írt Kritiasz és Timaiosz párbeszédekben, az elveszett Atlantisz városával kapcsolatban említett vöröses orikalkum ötvözettől.

A hagyományos régészek kétségtelenül azon a véleményen vannak, hogy egy olyan kultúra, amely a régi ókorból származik, esetleg ismerte volna a modern repülőgépeket. A modern motorok és leszállópályák puszta hiánya miatt, és azon tényt illetően, hogy a kimbaja leletek nagy része rovarokra, halakra és madarakra hasonlít, arra a következtetésre vezettek, hogy a repülőgépeknek egyszerűen valami sokkal megmagyarázhatóbb dolgoknak kell lenniük.

Tudjuk, hogy az általuk létrehozott műtárgyak a valóságban élő emberek, állatok és tárgyak értelmezése alapján készültek, így a kérdés nem az, hogy a kimbaja leletek olyasvalamit képviselnek-e, amit a külvilágban láttak, hanem hogy pontosan mi volt az, amiről eldöntötték, hogy másolatot készítenek róla?

Nem lehetséges, hogy ezeket a figyelemre méltó műalkotásokat úgy alakították ki, hogy tiszteletüket fejezzék ki olyan hihetetlen repülőgépek iránt, amelyeket a kimbaja emberek láttak? Talán az ősi időkben a modern technológia bizonyítékait látták, és meg akarták őrizni az emlékét azoknak az alkalmaknak, amelyeket tiszteletben akartak tartani?

Annak bizonyítására, hogy a kimbaja műtárgyak egy részének létrehozásával a modern légi járművek reprodukálására törekedtek, ahogy első pillantásra nyilvánvalónak tűnik, három német repülőgép-mérnök, Algund Eenboom, Peter Belting és Conrad Lubbers megépítették két repülőgép nagyméretű rádióvezérelt modelljét, és az elsőt "Goldflyer I" -nek nevezték el.

A 750 gramm tömegű és 90 cm hosszú, egy méteres szárnyfesztávolságú Goldflyer I 16:1-hez méretarányú volt, melyet propellerrel egészítettek ki a gép orrán, és a szükséges fékszárnyakkal. Ez az egyszerű kialakítás lehetővé tette a gép számára, hogy stabil repülési útvonalon haladjon és pontosan és kényelmesen szálljon le, és egy működő repülőgép másolatától elvárható módon viselkedjen.

A "Goldflyer II" volt a következő, amelyet elkészítettek, és ugyanolyan arányokkal építették meg, mint az elsőt, de ezúttal egy sugárhajtóművel és futóművel egészítették ki. A csapat arra számított, hogy az eredeti műtárgy egy olyan modern típusú repülőgépen alapul, amely magában foglalt egy olyan motort, mint amilyet a nagyobb modellhez csatlakoztattak, mivel egy propeller valójában nem lett volna megfelelő meghajtási eszköz a kimbaja repülőgépek modern kialakítása számára.

Miután ezeket a létfontosságú alkatrészeket rögzítették, a Goldflyer II figyelemre méltó sikert aratott. A kimbaja repülőgépek nagy másolatai könnyedén repkedtek, ezáltal bizonyítva, hogy az ősi tárgyak aerodinamikusan tervezett szerkezettel rendelkeznek.

1997 augusztusában Belting és Eenboom a floridai AAS Konferencia alkalmával repülési bemutatót tartott a Goldflyer II-vel. A légijármű kifogástalan viselkedése a levegőben és a tökéletes leszállások mindenkit lenyűgöztek, úgyhogy akár "rovart" vagy "repülőgépet" utánoztak velük, a repülés iránt rajongóknak sikerült bizonyítani az eredeti tervek repülési képességeit, függetlenül azok céljától.

Fel kell tennünk a kérdést, hogy egy egyszerű madár vagy rovar kialakítás, ha ugyanilyen módon hoznánk létre, képes lenne-e a repülésre. Nagyon valószínűtlen, mivel a repülőgép tervezés sajátosságainak meg kell felelnie bizonyos követelményeknek, és ha ezek bármelyikét nem lehetséges megfelelő módon teljesíteni, akkor a repülés lehetetlen lenne.

A németek minden kétséget kizáróan bizonyították, hogy a kimbaják a bonyolult szobrocskáikkal mindenképpen tényleges repülőgépeknek állítottak emléket, és még ha ez így is van, még mindig maradnak kérdések. Vajon a saját járműveiket ábrázolták vagy mások technológiáját, melynek szemtanúi voltak, vagy azokat a történelmi ismereteket használták, amelyeket nekik adtak át az elmúlt időkből? (1)

Videó linkje >>>

(1) - https://www.jp-robinson.com/single-post/The-Mysterious