Bizakodással tölt el az a tudat, hogy mi, magyarok nagy lehetőség előtt állunk, hiszen ma jóformán mindenki egyet akar Magyarországon: változást. (...) Lezárhatunk egy korszakot, amelynek csalódásai abból fakadtak, hogy a kormányzati politikát egyre inkább magáncélok és üzleti érdekek határozzák meg.

Nem az előválasztás utáni sajtótájékoztatóról származik az idézet, ezekkel a mondatokkal kezdte Orbán Viktor 2010-ben a Fidesz választási programját.

Különös idő volt 2010 mai szemmel nézve, a Fidesz például még úgy nyert választást, hogy volt programja, nem csak annyit mondtak, hogy „folytatjuk”. A 49 oldalas, Nemzeti ügyek politikája című kiadványt vettük most elő, hogy megnézzük, mire jutott a Fidesz a saját programjával tizenkét év alatt.

Nem egyszerű amúgy ez: a Fidesz honlapján a 2010-es programra mutató link nem működik, az archívumukban pedig ugyan jelzik, hogy fellelhető a Nemzeti Ügyek Politikája, de oda kattintva csak egy 404-es hibaüzenettel találkozunk. Még jó, hogy az internet nem túl gyakran látogatott zugaiba feltöltötték néhányan az anyagot, akik akkoriban biztos, ami biztos, lementették, így például a Google első találatként a Mária Blogot ajánlja, a politikusok közül pedig Láng Zsolt, a Fidesz fővárosi frakcióvezetője az, akinek a honlapján még most is elérhető a dokumentum.

A program bevezetőjében Orbán öt csoportra bontotta a megoldásra váró problémákat, így aztán öt politikus öt fejezetben foglalkozott ezekkel. Nézzük az akkori ígéreteket!

„Itt az idő, hogy talpra állítjuk a magyar gazdaságot!”

A fejezet, amelyet Matolcsy György, a nemzetgazdasági miniszteri poszt várományosa írt, abból a szempontból kimondottan jó olvasmány, amennyiben sablonszövegek mellett számszerűsített ígéreteket is tartalmaz. A legismertebb ezek közül rögtön az első:

tíz év alatt egymillió új munkahelyet teremtenek.

Mivel 2010-ben 3,78 millió magyar dolgozott, már akkor lehetett látni, hogy ez az ígéret irreális, Magyarországon nem volt és nincs is annyi munkaképes korú, a munkára szellemileg és/vagy fizikailag alkalmas ember, hogy az egymilliós növekedés megvalósulhasson. De ha ettől eltekintünk, valóban jó eredménynek számít az, hogy a 2020-as válság előtt 800 ezres növekedést már sikerült teljesíteni. A közmunka mellett ehhez szükség volt arra is, hogy új beruházásokat vonzzanak az országba – már 2017–2018-ra sikerült elérni azt, hogy szinte teljes foglalkoztatottság legyen, az pedig más kérdés, hogy ez egészen új problémaként magával hozta azt, hogy az új álláshelyeket nagyon nehéz betölteni. Ha a friss számokat megnézzük, már az látszik, hogy 4,7 millió környékén van a foglalkoztatottak száma, de ennek az is az oka, hogy idéntől már azt a 145 ezer embert is ide számolják, akik a szülés után még nem tértek vissza dolgozni, de van munkahelyük.

Ebben a fejezetben ígérte meg Matolcsy a közmunkaprogramot is. Itt még nem jelent meg a később sokat hangoztatott – és jókorát bukott – ötlet, hogy a közmunka lehetőséget teremtsen arra, hogy az ember átmenjen az elsődleges munkaerőpiacra. Még csak arról volt szó, hogy „széles tömegek megmozgatása lehetséges olyan célok érdekében, ami által új érték keletkezik”. Az évtized közepére valóban felpörgették a közmunkaprogramot, volt, amikor 200 ezernél is többen dolgoztak így, de utána elkezdték leépíteni, ma már 100 ezer alatti a közmunkások száma.

Egyre több fiatal megy a felsőoktatásba, eközben viszont a szakképzés nagyot veszített a presztízséből – ezt akár Parragh László is írhatta volna. De Matolcsy volt az, aki felvetette, hogy német mintára be kellene hozni a duális szakképzést, több gyakorlati képzéssel, kevesebb elméleti oktatással. A Fidesz következetes is volt ebben: egyre több diákot terel a szakképzés felé, és míg a 2009/2010-es tanévben 243 ezren kezdték meg a felsőoktatási tanulmányukat, a 2020/21-es tanév kezdetére ez a szám 204 ezerre csökkent. A fiatalok munkanélkülisége azonban komoly probléma, a 15–24 év közöttiek 15,9 százaléka munkanélküli most.

Matolcsy azt is leírta, hogy az önkormányzatoknak kevés bevételük van, feladatuk viszont sok, és ebben teljesen igaza is volt. Azt tette ehhez hozzá: „a megoldás sokkal inkább a településeken keletkezett források állami elvonásának csökkentése, mintsem a települési önkormányzatok elsorvasztása”. Aztán ennek pont az ellenkezője valósult meg, az új kormány átvállalta ugyan a települések adósságait, de már a hatalomra kerülés utáni első pár évben drasztikusan csökkentette az önkormányzatok feladatkörét és pénzügyi mozgásterét.

A cégeknek kevesebb bürokratikus terhet és adócsökkentést ígért. Ebben valóban hű maradt a Fidesz az ígéreteihez 2010 óta: a munkát terhelő adók kis lépésekben, folyamatosan csökkennek, cserébe az állam a kimondottan magas fogyasztási adókból – élén a világrekorder 27 százalékos áfával – szerez bevételt.

A keleti nyitás gondolata is megjelent a programban. „Ki kell használnunk azt a lehetőséget, hogy az Európai Unió ázsiai külkereskedelmének jó logisztikai bázisa lehet Magyarország” – ennek a kézzelfogható eredménye a Budapest–Belgrád-vasút és annak a kínai áruk számára megvalósuló tengeri kapcsolata lesz, ha majd egyszer elkészül. A keleti nyitás az exportot nézve azonban nem hozott sikert, így 2019–2020 fordulóján a kormány újradefiniálta a fogalmat, onnantól már az idehozott ázsiai beruházásokat tekintik a siker mértékegységének – ebben valóban születtek is eredmények.

Matolcsy külön írt a közbeszerzésekről és az azt körülvevő korrupcióról is. Megállapította:

A közbeszerzések rendszerének társadalmi-vállalkozói megítélése Magyarországon meglehetősen kedvezőtlen. A közvéleményt irritálja a részben a sajtóból, részben a vállalkozók saját tapasztalatai alapján kibontakozó negatív kép a visszaélésekről, a politikai szempontok érvényesüléséről, a korrupció miatt kialakuló túl magas árakról.

Változás azért történt ezen a téren is: míg a Transparency International korrupcióérzékelési indexe szerint 2010-ben az EU 9. legkorruptabb országa voltunk, mára a lista első helyére kerültünk Romániával és Bulgáriával holtversenyben, ellenben az Eurobarometer felmérése szerint az egész EU-ban a magyarokat zavarja a legkevésbé a korrupció.

„Itt az idő, hogy újra rend legyen az országban!”

Sokan érzik úgy, ma a kormány egy bűnszervezethez hasonlít, amely fosztogat és szétesik a korrupciótól. Állami és kormányzati szervezetek maffiaszerű működését halljuk és tapasztaljuk. Nemzeti ügynek tekintjük, hogy a kormány számoljon el az adófizetők rábízott forintjaival, számoljon el az Európai Unióból érkező támogatásokkal, számoljon el az állami gazdasági társaságok működésével és pénzügyi támogatásaival.

Így kezdődik a programnak az elszámoltatásról és rendteremtésről szóló része, amelyet Lázár János, akkori hódmezővásárhelyi polgármester írt. Az elszámoltatás feladatát Budai Gyula kapta meg a kormányváltás után, az első másfél évben 1434 bejelentést kapott, ezek közül mire 2012 közepén lejárt a megbízatása, 7 jutott el bírósági szakaszig.

A rendpárti szlogenek mellett még egy számszerű ígérete volt Lázárnak: pótolják a rendőrség állományának 3500 fős létszámhiányát. Az eredmény felemás, az ORFK úgy számolt, hogy 2010 és 2019 között több mint hatezer fővel nőtt a hivatásos állomány létszáma, azonban így is 1600-nál több ember hiányáról számoltak be.

„Itt az idő, hogy megmentsük az egészségügyet!”

Kimondottan rövid ez a fejezet, túl sok konkrétummal nem is szolgál. A szerzője, Pesti Imre – aki aztán nem is kapott kormányzati pozíciót a Fidesz hatalomra kerülése után, egy ideig főpolgármester-helyettesként, majd kormányhivatali vezetőként dolgozott, jelenleg a Magyar Nemzeti Értékek és Hungarikumok Szövetségének elnöke – megígérte, hogy felére csökkentik a kórházi várólisták hosszát, és hozzátette, hogy elengedhetetlen az orvosok méltó bérezése, valamint a külföldre távozott orvosok hazacsábítása, ebből az orvosi béremelés mostanra elindult. Jellemző mindenesetre, hogy a célok mellé megoldási javaslatokat nem olvashattunk a programban.

„Itt az idő, hogy megteremtsük a szociális biztonságot!”

A Soltész Miklós KDNP-s képviselő által jegyzett részből szinte teljes egészében hiányoznak a konkrétumok. A ritka kivételek egyike az ígéret, hogy bevezetik a mindennapos testnevelésórákat, ez valóban meg is valósult. Itt szerepel az az ígéret is, hogy megőrzik a nyugdíjak vásárlóértékét, és valóban, kormányra kerülve bevezették azt a szabályt, hogy a nyugdíjak minden évben akkorát nőnek, amekkora az infláció. Ez kellemetlen mellékhatásként azt is jelenti, hogy a nyugdíjak sokkal kisebb ütemben nőnek, mint az évtized második felében végre meglóduló bérek.

A fejezet utal arra is, hogy a segélyből élőket a munka felé terelnék – a segélyezés valóban nem lett az Orbán-kormányok erőssége –, és a családok támogatását helyezte kilátásba, hogy nőjön a gyerekvállalási hajlandóság. A családok, pontosabban a középosztálybeli és gazdag családok támogatása valóban a Fidesz politikájának központi eleme azóta, a születésszám azonban csak nem akar nőni. Egyedül akkor tűnik jónak a kép, ha a válságos 2010 adataival hasonlítjuk össze a mostanit, a 2009-es gyerekvállalási hajlandóságot azóta sem sikerült elérni.

„Itt az idő, hogy helyreállítsuk a demokratikus normákat!”

A demokratikus normákról szóló részt Navracsics Tibor, a Fidesz akkori frakcióvezetője írta, és a témához méltóan inkább általánosságokat sorolt. A szabadság és a joguralom erősítését ígérte, valamint egy olyan kormányzást, amelyben az állampolgárokat „nem alattvalónak tekintik”, hanem a társadalom tagjai számára felelős és megbízható partner lehet az állam.