Forrás: Új Világtudat | 2016.12.18.

Amikor Lailson Camelo da Silva, egy marhafarm művezetője a brazil Amazonas távoli pontján a fákat irtotta éppen, hogy legelővé alakítsa át az esőerdőt, bizarr elrendezésű, fölé magasodó gránit tömbökre bukkant.

"Fogalmam sem volt, hogy felfedeztem Brazília saját 'Stonehenge-jét," - mondta a 65 éves férfi, miközben nézte az Egyenlítőtől néhány száz kilométerre északra található régészeti lelőhelyet. "Ez elgondolkodtatott, hogy milyen más titkok lehetnek elrejtve a múltunkról a brazil dzsungelben?"

Radiokarbon vizsgálatok és a téli napforduló során elvégzett mérések után a régészeti asztronómia területén tevékenykedő tudósok megállapították, hogy egy bennszülött kultúra helyezte el a megalitokat egy csillagászati obszervatóriumot létrehozva körülbelül 1000 évvel ezelőtt, vagy öt évszázaddal korábban, hogy Amerika európaiak általi meghódítása elkezdődött.

Ezek a megállapítások, valamint más régészeti felfedezések Brazíliában az elmúlt években - többek között óriási szárazföldi faragványok, erődített települések maradványai, sőt komplex úthálózatok - véget vetettek azon korábbi régészeti nézeteknek, melyek azt állították, hogy az Amazonas viszonylag érintetlen az emberi kultúrák szempontjából, eltekintve néhány kisebb nomád törzstől.

Ezzel szemben néhány tudós most azt állítja, hogy a világ legnagyobb trópusi esőerdője sokkal kevésbé volt "Édeni", mint korábban gondolták, és hogy az Amazonas területén több mint 10 millió fős lakosság élt még a nagy járványokat és azt megelőzően, hogy az európai gyarmatosítók mészárlásba kezdtek.

A gyéren lakott Amapá államban megtalált kövek Észak-Brazíliában találhatók egy Rego Grande nevű patak mellett, melyek annak bizonyítékai, hogy az Amazonas őslakosai sokkal kifinomultabbak voltak, mint ahogy azt a régészek feltételezték a 20. században.

"Most kezdjük összerakni az Amazonas-medence emberi történelmének darabjait, és amit Amapában találtunk, az teljesen lenyűgöző," - mondta Mariana Cabral, a Minas Gerais Szövetségi Egyetem régésze, aki férjével João Saldanha-val együtt, aki szintén régész, a Rego Grande helyszínt tanulmányozta az elmúlt évtizedben.

A 19. században a svájci zoológus Emilio Goeldi megalitokat vett észre - nagy, monumentális kövek - egy expedíció során Francia Guayana és Brazília határán. Más tudósok, köztük az úttörő amerikai régész Betty Meggers is találkoztak ilyen helyszínekkel, de azzal érveltek, hogy az Amazonas egy barátságtalan hely bonyolult emberi települések számára.

Ez volt a nézet egészen addig, amíg da Silva rá nem lelt a kövekre a Rego Grande közelében a környező dzsungel irtása során az 1990-es években, amikor a tudósok elkezdtek nagyobb figyelmet szentelni a leleteknek. Da Silva azt mondta, hogy először egy vaddisznó vadászat során botlott a helyszínbe kamasz korában az 1960-as években, de a későbbiekben elkerülte ezt a helyet.

"Először úgy éreztem, hogy ez egy szent hely, ami nem tartozik ide," - mondta da Silva, aki jelenleg a helyszín gondnokaként védi a Rego Grande leleteit. "De lehetetlen volt kikerülni az erdőirtás során a 90-es években, amikor a prioritás az volt, hogy égessük le a fákat."

Körülbelül tíz évvel ezelőtt, miután pénzt biztosítottak a kövek körbekerítésére, brazil régészek Mariana Cabral és João Saldanha vezetésével ásatásokba kezdtek a helyszínen, amely nagyjából kör alakban lett kialakítva. Hamarosan azonosították egy körülbelül három kilométerre található folyó egyik részét, ahol kibányászhatták a gránit tömböket.

Emellett kerámia temetkezési urnákat is találtak, ami arra utal, hogy a Rego Grande legalább egy része temető lehetett, míg kollégáik az Amapá Tudományos és Technológiai Kutatóintézettől felfedezték, hogy az egyik magas követ úgy tűnik, mintha összehangolták volna a Nap útjával a téli napforduló idején.

A helyszín más pontjainak azonosítását követően, ahol a kövek kapcsolatba hozhatók a Nap mozgásával a napforduló idején, a kutatók elkezdtek felállítani egy elméletet, miszerint Rego Grande különböző ünnepi és csillagászati funkciókkal rendelkezhetett, melyek kapcsolatban voltak a mezőgazdasági vagy vadászati ciklusokkal.

Cabral elmondta, hogy Rego Grande és egy sor másik, kevésbé bonyolult megalitikus hely, melyeket Amapában találtak, jelzésekként szolgálhattak a vadászok és halászok számára egy olyan tájon, melyet az amazóniai emberek alakítottak át egy évezreddel ezelőtt.

Más tudósok szerint több információra lehet szükség a Rego Grande-val kapcsolatban, hogy azon helyszínek közé emelkedhessen, amelyek egyértelműen a csillagászati megfigyelések számára lettek kialakítva.

TNYT