Forrás: fermentor.blog.hu | Király Ágnes | 2018.11.08.

Az őszi idényzöldségek mindegyike varázslatos lehetőséget rejt magában - egyszerűen nem tudok betelni a különböző társításokkal, illat-, íz- és színorgiákkal. Most ezek közül egy nagyon egyszerű, nagyon könnyen elkészíthető, szívet-lelket melengető finomságot hoztam.

Hozzávalók egy 580 ml-es üveghez:

30 dkg cékla és zeller vegyesen (én fele-fele arányban készítem, de nyugodtan szabjátok a saját ízlésetekre a receptet!)
1 teáskanálnyi reszelt, friss gyömbér
1 fej fokhagyma
3 teáskanál szárított vagy friss kakukkfű
1/2 evőkanál só
1/2 dl forralt, majd visszahűtött víz (ha szükséges)

Elkészítés:

A cékla- és zellergumókat nagylukú reszelőn lereszeljük, a gyömbért apróra reszeljük, a fokhagymát áttörjük. A zöldségekhez hozzáadjuk a kakukkfüvet és a sót, majd az egészet jó alaposan összekeverjük.

Kattints ide a galéria megnyitásához!

A keveréket addig gyúrjuk a kezünkkel, amíg az levet nem ereszt. Ekkor szorosan a befőttes üvegbe tömködjük, ügyelve arra, hogy minden réteget annyira lenyomkodjunk, hogy a lé a zöldségek szintje fölé érjen. Ha az üvegünk megtelt, de a zöldségek leve mégsem lenne elegendő, nyugodtan pótoljuk a hiányzó mennyiséget forralt, majd visszahűtött vízzel (ebbe már nem kell több só).

Az üvegre rázárjuk a tetejét, egy tálcára vagy mély tálba állítjuk, és közvetlen napfénytől védett, lehetőleg 18-22 °C-os helyre tesszük. Az erjedés első néhány napjában intenzívebb gázképződést tapasztalhatunk, ami miatt a lapka felpúposodhat, illetve némi lé is távozhat a fedő alól (ezért kell a tálca).

Ne ijedjünk meg ettől, a befőttes üvegünk ettől még biztosan nem fog felrobbanni. Ha mégis az aggodalmasabb fermentálók közé tartozunk, netán az ideális íz eléréséig kóstolgatni szeretnénk a készülő savanyúságunkat, akkor az első 3-7 napban nyugodtan lazítsuk meg a befőttes üvegünk tetejét. A felesleges szén-dioxid egy szisszenő hang kíséretében távozni fog, a savanyúság illatának változásából pedig következtethetünk arra, hogy melyik fázisban tart az erjedés.

Ezt az adagot egy hónap (nyitogatás nélküli, mérsékelt szobahőmérsékleten történő) érlelés után kóstoltam először. A végeredmény egy markánsan fűszeres bíborszín csoda, már-már citromos beütésű savanyúsággal. Ha valaki a lágyabb ízeket kedveli, akkor érdemes nagyjából a 7. naptól kóstolgatni, majd a kívánt ízhatás elérése után hűtőbe tenni a savanyúságot.

+1 tipp: ha leveles céklához jutunk hozzá, semmiképp ne dobjuk el a növény föld fölötti részeit sem! Válasszuk el a zöld leveleket a vastag, lila levélnyelektől/száraktól, és az utóbbit karikázzuk bátran ennek a keveréknek a hozzávalói közé. Az érett savanyúságba üdítő változatosságot fognak csempészni a roppanós darabkák.

Nemsoká hozok néhány ötletet a zöld levelek felhasználására is.

Jó étvágyat hozzá! :)