Forrás: Banánköztársaság/Gépnarancs | Edgar | 2015.09.05.

Operatív törzs összehívása péntek este, rendkívüli sajtótájékoztató. A Miniszterelnökséget (és ki tudja, még mit) vezető miniszter, egy bizonyos Lázár János nevezetű illető világgá kürtöli, mikrofonba, kamerába bömböli: Magyarországot mindenki magára hagyta! Senki nem segít, pedig a Világ összes gondja a vállunkon! "Semmiféle segítséget nem kaptunk, miközben rajtunk számon kérik a szolidaritást..."

Jani, nálad komoly bajok vannak! Ki a büdös franctól vársz segítséget? Kinek a feladata és kizárólagos joga ebben az országban intézkedni? Hát nem azt ugatjátok évek óta, hogy ti vagytok a hatalom, ti döntötök mindenben? Képzeld pajtás, az EU nem jótékonysági egylet! Mi több, nem is egy kifogyhatatlan pénzesláda. Akkor sem, ha a magyar kormány így állítja be, mi több, így is használja. Kéritek – pontosabban követelitek – a pénzt, de lehetőleg egyetlen kötelezettséget sem kértek hozzá. Azokat sem, amelyek az uniós tagság alapjait képezik. 

“Az Európai Unióra nem tudunk várni, mint ahogy Németországra és Ausztriára sem…”

Aztán eddig miért vártunk rájuk? Illetve miért vártál rájuk? Nekik mi a dolguk, kismókus?

“Sem Németország, sem az Európai Bizottság nem segít Magyarországnak, senki nem szolidáris Magyarországgal.”

Komolyan elsírom magam. Nincs az a fürdős kurva, aki ilyen szépen tudna vonyítani. Becsaptak, megcsaltak, elhagytak minket, magyarokat! Jaj és jaj! Mi ártatlanok vagyunk! Mit ártatlanok? Áldozatok! Vérző szüzek a friss havon!

Tudod Jani, állatira rossz irányba nézel. Te és cimboráid hagytátok cserben azt az országot, annak az országnak a népét, amelynek érdekében dolgoznotok kellene. Ti köptétek szemen ezt a társadalmat, annak minden egyes tagját, külön-külön is. A tulajdon választóitokat is.

Ki volt az, aki személyesen hirdetett háborút a civilek ellen? Ki rúgta az árokba a rokkantakat, a hajléktalanokat, betegeket, nehéz helyzetben lévőket? Ki hazudozik napról napra száguldó gazdaságról, fejlődésről, biztonságról, a munkanélküliség zsugorodásáról? 

Nem segít Németország, Ausztria, az Unió? Ó, jaj nekünk! Tudod ki segít? A magyar emberek. Az általad oly nagyon gyűlölt civilek. Ők segítenek, mi segítünk. A sopánkodás helyett tudod mit kellett volna tenni?

A rohadék plakátok helyett tolmácsokat keríteni, megfelelő tájékoztató prospektusokat nyomtatni több nyelven. Lett volna rá idő, mert amikor telifostátok az országot a takaroggyá plakátjaitokkal, akkor még bőven nem volt ekkora a krízis. Fel lehetett volna állítani a menekültek számára befogadó állomásokat, megfelelő tájékoztatást és ellátást nyújtva nekik. Az Uniótól erre a célra kapott pénzből, belső forrásokból és a civilek adományaiból röhögve meg lehetett volna tenni időben minden szükséges lépést. Semmi nem történt azon kívül, hogy ráhoztátok a frászt az ország lakosságára. Szándékosan, tudatosan, célirányosan.

Amikor megérkezett a menekültek első hulláma, akkor sem tettetek semmit. Illetve de, tettetek. Minden lehető módon támadtátok, igyekeztetek lejáratni, nevetségessé tenni azokat az embereket, akik a menekültek segítségére siettek. Nem fogadtátok el a magyar emberek segítő kezét, hanem igyekeztetek azt levágni. Rozsdás, életlen bicskával. Nem kértetek az országon belüli összefogásból, a felajánlott segítségből. 

Más volt a cél. Engedtétek, hogy a tájékozatlan menekültek tömegei a fővárosban torlódjanak, napról napra többen, egyre kétségbeesettebben. Közben teli pofával harsogtátok: csak be kell menniük a menekülteknek a táborokba, ott majd kapnak zizit, ropit, rágót. Holott sem a menekültek, sem az őket segíteni próbáló önkéntesek nem kaptak – nemhogy segítséget – tájékoztatást sem. 

Felépítettétek a nyüves kerítést, ami pont semmire nem jó. Akár jó is lehetne, ha az lenne a célja, hogy irányított, ellenőrizhető módon lépjenek be az országba, a belépési pontokon kapjanak egy darab papírt, amire rá van írva (nem magyarul): “Emberek! Ez itt Magyarország, köszöntünk benneteket! Ti megfelelő okmányok nélkül léptetek át a határon, ezért az uniós törvények értelmében a magyar hatóságok regisztrálni fognak benneteket. Ez nem jelenti, hogy végleg itt kell maradnotok az országban. Azt jelenti, hogy ujjlenyomatot veszünk tőletek és elbíráljuk, kaphattok-e menekült státuszt. Aki erre nem jogosult, azt sajnos ki kell toloncolnunk. Aki jogosult, az az Unió országainak megállapodása értelmében folytathatja az útját abba az országba, ahová menni szeretne, amennyiben az adott ország hajlandó a fogadására. Ameddig az ügyeteket elbíráljuk, addig pihenjetek. Lehetőségeink szerint biztosítjuk a kényelmeteket, ellátásotokat. Kérünk benneteket, legyetek türelemmel, tartsátok tiszteletben az országunk szokásait, törvényeit, mi is így teszünk veletek.”

A tájékoztatás mellé a számukra kijelölt gyűjtőpontra történő szállítást, kíséretet biztosítva nem a Keleti Pályaudvaron ülne a menekültek egy része.

Az ideiglenes táborok felállításába, a menekültek ellátásába vígan be lehetett volna vonni a társadalom azon részét, akik segíteni akarnak. 

Igaz, akkor elkerülhető lett volna ez az áldatlan állapot, amelyben embertelen körülmények között, teljes bizonytalanságban szorong több ezer menekült, az őket segítő civilek bőven erőn felül, a végső kimerültségig igyekeznek menteni a menthetőt és a fél világ sajtója azt fotózza, arról tudósít: mekkora állatok a magyarok.

Jani, az a nagy büdös helyzet, hogy nem kell mindig másra mutogatni, mástól várni a megváltást. Nem Európa hagyta cserben Magyarországot. Te és a kormányod hagytátok cserben. Nem Magyarország maradt egyedül, hanem a magyar kormány maradt egyedül. Nem a magyar embereket veti meg Európa, hanem téged és társaidat. 

Túltoltátok, pajtás. Az a rengeteg hazugság, amit előadtok, még a szavazóitok szemében sem elfogadható. 

Győztes hadvezérként akartok belovagolni, aki megóvta népét az idegenek hordáitól. Kell a szavazat. Az sem volt túl nagy ár, hogy embert ember ellen fordítottatok és most a nemzetközi közvélemény jogos haragját is erre az országra zúdítjátok. Teszitek ezt a szerencsétlen menekültek, a segíteni akaró civilek, a halálra rémített hívek, a mi pénzünkből dagadtra hízlalt kormánymédia és a jobb sorsra érdemes rendőrség felhasználásával.

Ezzel szemben az történt, hogy kibasztatok a menekültekkel, a magyarokkal, a németekkel, osztrákokkal, szlovénekkel, horvátokkal és mindenkivel, akivel csak lehet. Lejárattátok magatokat, minket, a keresztény vallást, az emberiesség eszméjét. Minden szarrá válik, amihez hozzáértek.

Most pedig kiállsz és igyekszel a magatok termelte szart rákenni másokra, miközben nyüszítesz: Nem segít nekünk senki, cserben hagytak!

Szánalmas.

Edgar Swan