Forrás: [origo] | Medgyesi Csilla | 2014.07.04.

Nagyon sokat beszélnek mostanában Magyarországon a Norvég Alapról, de úgy tűnik, van egy alapvető félreértés: összemossák a Norvég Alapot a Norvég Civil Alappal, holott a kettő nem ugyanaz, és probléma jelenleg elsősorban az utóbbival van. Magyar kormányzati tisztségviselők is állandóan a Norvég Alapot emlegetik. Ön szerint tudják, mi a különbség a kettő között?

Abban biztos vagyok, hogy tudják, ez két dolog, és tisztában vannak a közöttük lévő különbségekkel. Más a magyar megközelítés is a két programot illetően. Az egyik lényeges különbség éppen az, hogy a Civil Alap és két másik kisebb projekt kivételével a Norvég Alap másik kilenc programját magyar állami intézmények felügyelik. Mi több, ezekben felhasználnak magyar közpénzt is, míg a Civil Alapban kizárólag norvég költségvetési pénzt költenek el, ami szintén lényeges különbség a kettő között.

A norvég és a magyar fél között a kérdésről eddig egy tárgyalási fordulót rendeztek június 12-én. Szerepel-e a tervekben újabb megbeszélés?

A júniusi tárgyaláson bizonyos kérdésekben sikerült előrelépni. A labda azonban jelenleg a magyarok térfelén pattog, Norvégia arra vár, hogy Budapest olyan írásos javaslatokat tegyen, amelyek elfogadhatóak a donorok számára. Ha ezeket megkapjuk, akkor lehet újabb tárgyalási fordulót tervezni. A tárgyaláson és azóta hivatalos levélben, valamint sajtóközleményben is világossá tettük, hogy pontosan mik a feltételei a megbeszélések folytatásának.

Forrás: Dudás Szabolcs - Origo

Szabtak-e határidőt a megegyezésre, vagy a folyamat akár végtelen is lehet?

A júniusi tárgyaláson nem szabtak meg konkrét határidőt, de az magától értetődő, hogy minél tovább tart a nézeteltérések rendezése, annál nagyobb a veszélye annak, hogy ezzel Magyarország pénzt veszíthet.

Felmerült-e, hogy ha nem sikerül megállapodni a magyar kormánnyal, akkor kizárják az országot a Norvég Alapból?

Pillanatnyilag annyit tudunk biztosan mondani, hogy a Civil Alapot és két másik, kisebb programot kivéve felfüggesztettük a kifizetéseket. Ez a helyzet természetesen állandósulhat, ha nem sikerül megoldást találni a problémákra, amivel Magyarország azt kockáztatja, hogy elesik a még fel nem használt, mintegy 120 millió eurós támogatástól.

A magyar kormányzat többek között azzal vádolja a Norvég Civil Alapot, hogy állítólagosan politikai pártokhoz köthető szervezeteket támogat. Amikor odaítélik a támogatást, vizsgálják egyáltalán, hogy az érintett szervezetnek vannak-e politikai kötődései?

Először is szeretném leszögezni, hogy a Norvég Civil Alapnak semmiféle politikai célja nincsen. Nyitott a teljes magyarországi civil szektor előtt, bizonyos prioritási területek mentén. Nem számít a pályázó civil szervezetek politikai szimpátiája. Azt azonban látni kell, hogy bizonyos célokra, konkrétan meghatározott prioritási területekre adják a támogatásokat, ezek alapján ítélik meg a beérkezett pályázatokat, és vannak olyan területek, amelyek kevésbé érdekesek a kormányzathoz közelebb álló civil szervezetek számára. Az egész Civil Alapnak – az európai normákkal összhangban – pontosan az a lényege, hogy független legyen a hatóságoktól, a kormánytól.

Alapvetően két szempont szerint történik a támogatottak kiválasztása. Az egyik, hogy a pályázatnak illeszkednie kell az előre meghatározott prioritási területekbe, a másik pedig az, hogy tartalmilag, technikailag jól kidolgozott projekt legyen. Politikai szempontok alapján soha nem nyert pályázat, nem fizettek ki támogatást. Kizárólag a projektek minősége számít.

Ha megnézzük a támogatottak teljes körét – ne feledjük, hogy több száz projektről van szó –, akkor biztos vagyok benne, hogy lehet közöttük találni olyan szervezeteket is, amelyek a Fideszhez vagy a KDNP-hez kötődnek.

Ha a Civil Alap támogatási összegét nézzük, ami körülbelül négymilliárd forint a jelenlegi időszakban, és csak azokat a projekteket emeljük ki, amelyek emberi jogi kérdésekkel foglalkoznak, akkor kiderül, hogy ezek a teljes támogatásnak csupán egy kis részét, nagyságrendileg tíz százalékát kapták. Sok pénz megy környezetvédelmi, szociális, gyermekekkel foglalkozó programokra. Az az állítás pedig teljesen valótlan, hogy ez a pénz a baloldalhoz, illetve az ellenzékhez ment.

Felhasználható például tüntetés szervezésére a támogatás? Mert a Krétakör a pünkösdi demonstrációt is ebből finanszírozta.

A Krétakör kormányellenes demonstrációja nem szerepelt az eredetileg beadott és jóváhagyott pályázatban, amellyel egyébként nagyon sok különböző tevékenységre kaptak támogatást. Annak a bizonyos tüntetésnek a kiváltó oka az volt, hogy a Kehi megkereste a Krétakört, és bizonyos dokumentumokat követelt tőlük. Azt gondolom, hogy ha egy civil szervezet ilyen típusú nyomást érzékel, akkor kétféleképpen reagálhat: vagy találkozót kér az illetékesekkel, vagy pedig egyéb módon – például tiltakozással – jelzi az egyet nem értését. Fordulhat a sajtó nyilvánosságához vagy szervezhet utcai demonstrációt. Véleményem szerint egy demokráciában mindkettő teljesen megengedhető gyakorlat.

Azt azonban ezzel együtt is meg kell jegyeznem, hogy azzal a bizonyos demonstrációval kapcsolatban még nem történt pénzkifizetés, hiszen a támogatott alapítvány ezzel a konkrét tevékenységével még nem számolt el a donorszervezet felé, tehát mindenképpen korai azt állítani, hogy a tüntetést norvég pénzből finanszírozták.

Azt gondolom, hogy ezt az ügyet aránytalanul felfújták. Sokat utazom, megnézek különböző projekteket, amelyek közül rengeteget valósítanak meg fideszes vezetésű településeken, kis helyi közösségekben. Nagyon sok projekt részesül kisebb összegű támogatásban, amelyek azonban a helyi közösségek erősítését szolgálják. Teljes mértékben politikamentes projektekről van szó, amelyeket általában a kormánypárti helyi polgármesterek is nagyra értékelnek. Kifejezetten örülnék, ha a sajtó megkérdezné az ilyen projektek vezetőit vagy az adott települések polgármestereit, hogy mit jelent számukra ez a támogatás.

Forrás: Dudás Szabolcs - Origo

A pályázati feltételek konkrétan nem tiltják politikai demonstráció, tüntetés szervezését a támogatásból?

Meghatározás kérdése, hogy mit nevezünk politikai demonstrációnak vagy megmozdulásnak. Aki a civil szektorban dolgozik, civil szervezetet működtet, az általában politikailag kimondottan aktív ember, akit foglalkoztatnak különböző társadalmi problémák. Éppen ezért teljesen megszokott dolog európai országokban, hogy különböző civil szervezetek vezetői vagy korábbi, vagy leendő politikusok.

Tipikus példa, hogy létrejön egy civil szervezet egy helyi probléma megoldására – mondjuk, egy nemzeti park védelmére –, ezzel felkelti a résztvevők érdeklődését általában a környezetvédelem iránt, akik később akár alapíthatnak egy zöldpártot is, vagy belépnek egybe. Azzal önmagában semmiféle probléma nincs, hogy valaki vezet egy civil szervezetet, és egyébként egy pártnak is a tagja, ez mindenkinek a demokratikus, polgári joga. Ez azonban egyáltalán nem jelenti azt, hogy közvetve vagy közvetlenül politikai pártokat finanszíroznánk. Azt gondolom, hogy túl sokat foglalkozunk ezekkel az egyébként viszonylag kis részt képviselő projektekkel, szervezetekkel, amelyek nem is annyira politikai, mint inkább demokráciát erősítő kérdésekkel foglalkoznak. Az összegek jelentős hányada környezetvédelmi, illetve szociális projektekre megy.

Hadd említsek az utóbbira egy konkrét példát: egy olyan szervezetről van szó, amelyet orvosok, illetve betegek hozzátartozói hoztak létre, és ritka betegségben szenvedőkkel foglalkozik. Ez egy olyan betegség, amelyet Magyarországon nagyon kevesen ismernek, az orvos pedig, aki a szervezetet alapította, az Egyesült Államokban találkozott vele. A betegség kezelésére korlátozottak a lehetőségek Magyarországon, a projekt pedig azzal foglalkozik, hogy az érintett családokat tájékoztassa a kezelés lehetséges módjairól, de adott esetben például egy nyári táborral kapcsolatban is, ahová a betegek elmehetnek. Ez a projekt például nem jöhetett volna létre norvég támogatás nélkül.

Említette, hogy jogszerűtlennek tartják a Kehi által indított vizsgálatot.

Igen, azt gondolom, hogy a magyar hatóságok itt követtek el egy súlyos hibát, hiszen a Norvég Civil Alapról szóló megállapodás értelmében a Kehinek ebben a kérdésben nem a támogatott szervezetekhez, hanem közvetlenül a donorokhoz, mint a pénzt biztosító és a projekteket felügyelő országokhoz kellett volna fordulnia, ha ilyen dokumentumokat kérnek. A donorok számára ugyanis komolyan veszik, ha a magyar hatóságoknak bármiféle kifogásai vagy aggodalmai vannak. Természetesen meghallgatjuk ezeket, és ebben az esetben is felajánlottuk, hogy együttműködünk a magyar hatóságokkal egy közös ellenőrzés során. Mi ilyen vizsgálatokat rendszeresen folytatunk, hiszen a norvég adófizetők pénzéről van szó. Nemzetközi könyvvizsgálók végzik az ellenőrzést, például az Ernst & Young. Meghívtuk a magyar hatóságokat, hogy vegyenek részt a soron következő, ősszel esedékes auditban, és közösen győződjünk meg róla, hogy ezeket a pénzeket szabályszerűen, a céloknak megfelelően használták fel. Véleményünk szerint ez volna a megállapodásunknak megfelelő, korrekt eljárás.

Vagyis a magyar hatóságok egyáltalán nem is fordultak a donor országokhoz?

Nem, és pontosan ezt tekintjük az egyik legsúlyosabb problémának. Többször elmondtuk, hogy nyitottak vagyunk, meghallgatjuk, ha bármilyen kifogás felmerül, hiszen nekünk sem érdekünk, hogy Magyarországon megkérdőjelezhető, problémás programunk legyen.

Azt viszont nem tudjuk elfogadni, hogy a Kehi egyoldalúan, közvetlenül a támogatottaknál kezd vizsgálatot, és véleményünk szerint jogsértő módon követel tőlük dokumentumokat a donorokkal való konzultáció, illetve a tájékoztatásuk nélkül. Mi is a sajtóból értesültünk az egészről.

A donorországok a helyszínen is ellenőrzik a támogatások felhasználását?

Az Ökotárs Alapítványt, illetve az általa vezetett konzorciumot a donorok közvetlenül szerződtették, és nagyon szigorú szabályok írják elő, hogy milyen feladatokat és miképpen kell ellátniuk. A folyamat teljesen átlátható és ellenőrizhető. Ráadásul mind a magyar hatóságoknak, mind a donorországoknak – például a nagykövetségeken keresztül – vannak megfigyelő tagjai a támogatásról döntő bizottságokban. Ez az egyik fórum például arra, hogy az aggodalmaikat jelezzék.

Mivel a norvég adófizetők pénzéről van szó, érthető módon a programokat rendszeresen ellenőrizzük. Ezt pedig azért bízzuk nemzetközi könyvvizsgálókra, hogy az audit minél objektívebb és szakszerűbb legyen. A donoroknak nincsen semmi rejtegetnivalójuk.

Felmerült-e a támogatott szervezetek politikai hovatartozását vitató érvek között, hogy a magyar kormány kettős mércét használ? Hiszen miközben az állítólagos politikai kötődésű szervezetek támogatását kéri számon a Norvég Civil Alapon, addig a Bethlen Gábor Alapon keresztül maga is finanszíroz határon túli magyar szervezeteket, pártokat.

A tárgyalásokon ilyen kérdések nem merülnek fel, azokon a lebonyolítás technikai részleteiről van szó. Azt azonban hangsúlyozni szeretném, hogy a Norvég Civil Alap tíz éve, 16 országban működik, és sehol nem tapasztaltunk ilyen problémákat korábban.

Bármilyen egyéb problémát tapasztaltak az Alap működése során a többi támogatott országban?

Mivel ezalatt az időszak alatt több milliárd eurónyi támogatást osztottunk szét, természetesen előfordulnak kisebb-nagyobb szabálytalanságok, vagy például az, hogy adott esetben a körülmények miatt egy-egy program nem valósul meg az eredeti célkitűzések szerint. Ez így önmagában teljesen normális. A lényeg, hogy ezeket a problémákat mindig párbeszéd útján kell megoldani, hiszen nagyon sok területen, nagyon sok programmal, projekttel foglalkozunk. Magyarország esetében éppen az a legnagyobb baj, hogy nincs ilyen párbeszéd, és pontosan ezért lett ebből ilyen nagy politikai ügy.