Nyitólap Regisztráció Belépés

Nyitólap » 2014 » Július » 23 » Orbán, a bátor? Megfutott!

---

17:45:06 Orbán, a bátor? Megfutott!

Forrás: Kanadai Magyar Hírlap | 2014.07.23. A nagy várakozással éppen nem vágyott emlékmű suttyomban való felállítása után érthető várakozással lehetett elé tekinteni a hivatalos avatásnak. Különösen azok után, hogy áprilisban a kormányfő azt írta róla, hogy pontos és makulátlan. Márpedig, miután a felállításáról is ő döntött, a legkevesebb lett volna, ha személyesen avatja fel. Ez azonban elmaradt. Orbán Viktor nem avatta fel a szoborcsoportot a Szabadság téren. Alighanem most, hogy a fodrásza előtt kínossá vált parkolnia a frizuráját féltette az eseménytől. Félve attól, hogy az iránta érzett végtelen tisztelet a számára közvetlenül átadott tojáspakolásban nyilvánul meg. Márpedig igazán kínos lett volna Pannónia népszerű vezénylő csillaga számára, ha kénytelen a közvetlen kritikával szembesülni. Orbán Viktor tehát a rá jellemző bátorsággal nem jelent meg szobrot avatni. Helyette az MTI-hez juttatott el közleményt. A közmédia-ellátó hírcsatorna nem szól vissza, az olvasók pedig nem dobálnak tojásokat. A monitorjuk annál többet ér. Így még csak le sem köpik. De ha mégis! Kit érdekel? Orbán Viktort nyilván nem, mert nem látja. A maga kis belső világában tehát ő lehet I. Feltsúthy Orbán Viktor, a népszerű. A bátor. A gerinces. A döntéseinek következményét bármikor nyilvánosan vállalni képes vezető. Amely utóbbi különben igaz. Akkor, ha a maga kis nyilvánossága személyre szóló meghívóval verbuválódik, TEK által ellenőrizve. De legalább is a CÖF-menetelők előszűrésén megméretve. A Szabadság tér pedig nem ez a nyilvánosság lett volna. Tehát Orbán Viktor, a bátor, elszelelt. Az elpottyantott nyilatkozatban pedig olyanokat közölt például, hogy ezzel a mű-nem-alkotással az „alkotmányos rendnek, az egykori áldozatoknak és ma élő magyaroknak tartozunk”. Mármint ők. A királyi többes. Orbán Viktorok. Mind. Meg a neki hajbókolók. Egymásnak. Az alkotmányos rendnek ott, ahol üzemen kívül helyezték az Alkotmányt, és a Kerényi-bérencek illusztrálta Alaptörvény az úr. Meg az egykori áldozatoknak. Hogyne. Akiket vágóbaromként tiszteltet az emlékmű feliratait megalkotó. Alighanem valami tudatalatti elszólásból támogatva azt a szemléletet, amit a kormányzat által hallgatólagosan támogatott szélsőjobb képvisel. S amely szemlélettel ugyan nem tartozik a ma élő magyaroknak. Azoknak, akik jó eséllyel a saját üknagyapjukat sem ismerik. Nemhogy száz-évekre visszamenőleg a pedigréjüket. Nem mintha hiányozna bárkinek. Normálisan. Mert a saját kisszerűségüket csak a mások megtiprásával nagynak látni képesek számára persze kell az ilyesmi, mint egy falat penészes kenyér. Orbán Viktor a bátor tehát nem tartott szobor-avatót. Helyette Lázár János sem tartott. Ellenben megmagyarázta a híveknek, hogy ezt a kormányzati távolmaradást miért kell erénynek tekinteni. Közölte, hogy: „nem tartanak avatóünnepséget, amit azzal indokolt, hogy a kormány tiszteletben tartja az elmúlt néhány hét társadalmi vitáit, megszólalásait, az emlékművet sérelmezők fájdalmát, >>félreértéseit<<”. Amiből egy szinte biztosan látszik. Az, hogy Miniszterelnökséget vezető miniszter legfeljebb a rinocéroszoktól tarthat a bőrvastagsági versenyben. Az állatvilág egyszerűbb tagjait simán veri. Mondhatta volna egyszerűen azt, hogy nem tartanak avatóünnepséget, mert csak. A vak-híveket az is kielégítette volna. A többiek meg úgyis tudták volna, hogy Orbán Viktor egyszerűen bepánikolt. De azt állítani, hogy a kormány tiszteletben tartott volna bármi… S ezzel magyarázni a pánikot… Na ez az, amihez pofa kell. Nagyon vastag bőrrel. Az igazi társadalmi vita egy népszavazás lett volna, azonban azt nem tették lehetővé. Az igazi tisztelet az lett volna, ha legalább a saját kreálmányukért ott helyben vállalni merik a felelősséget és akár a tojásokat is. De ahhoz gyávák voltak. S ebből a szempontból szinte mindegy, hogy a kormányzat nevében ki nem avatott emlékművet. Legfeljebb csak annyiból nem mindegy, hogy a bátorság hiányáról már többször tanúbizonyságot tett kormányfő mellé immár a teljes kabinet felzárkózott. Lázárral, a magyarázkodóval, Semjénnel az álszenttel, L Simonnal és a többiekkel. De talán még nagyobb baj, hogy az ország alsó hangon két részre szakadt az emlékmű kapcsán is. Orbánra, akinek hatalma van, és a népre, akinek tartása volt. Mert ez csak múlt idő, amikor szemtől szembe hülyének lehet nézni százezreket, milliókat.   Robin a bátor elszaladt Bátran elfutott, el ő A vész láttán, ahogy tudott Farkát behúzva elfutott     Andrew_s Author: Endre István Simay Az írások, gondolatok nem elfogulatlanok, mivel rajtuk a szerző árnyéka. az enyéimen is.Kár elvárni azt, hogy egy hír alapján alkotott vélemény steril, minden elfogultságtól mentes legyen. Még azt sem lehet mondani, hogy aki ezt várja el, az a cenzúra híve, vagy akár az öncenzúráé. Azon egyszerű okból, hogy a cenzúra sem steril, és az sem mentes az elfogultságtól. Az öncenzúra pedig a gondolatok önigazoló darálója csupán, melynek eredménye a hatalom hintőpora. Hogy jobban csússzon, és a szerző jobban csússzon-másszon. Miközben a legkisebb szellő is felkavarhatja a hatalom hintőporát, torkára forrasztva a szót a szerzőnek, és a betakarva, a múlt homályába taszítva azt. A vitának, véleménynek szerintem szabadnak kell maradnia. A szabadságot és a szabadosságot, személyeskedést azonban nem szeretném hagyni, hogy összekeveredjen.

1 2 3 4 5 Kategória: Kommentár | Reakció | Vélemény | Megtekintések száma: 760 | Hozzáadta: georgio | Tag-ek(kulcsszavak): szabadság tér, megszállási, emlékmű, Orbán Viktor, holokauszt | Helyezés: 0.0/0