A schmidtmarikanizmusról, mint elvről Rab László, az egykori Népszabadság kitűnő publicistája ugyan írt már egy kiváló elemzést – de engedtessék meg nekem, mint amatőrnek, hogy a Schmidt Mária, mint olyan szemszögéből is megírjam a magamét.
Mert Schmidt Mária, mint olyan, jelenség. No, nem a küllemére utalok – mert az ilyesmivel ironizálni nem illendő – mert nem az a mérvadó.
Hanem a törekvése, hogy minden áron megfeleljen az udvari történész szerepének, ami a múlt megmásításában, újra értékelésében többé-kevésbé sikerül is neki, habár elég nehéz pl. a világháborúkat döntetlenre játszani, de azért dolgozik rajta.
Hanem, a Me Too. No, azzal kapcsolatban meglehetősen érdekes a véleménye. Szerinte a nők szexuális zaklatása és támadása elleni fellépés áldozati kultúrát teremt, nyámnyilává és kiszolgáltatottá (?!) teszi a férfitársainkat – khm, khm, Schmidt Máriának férfitársai vannak – , és ezzel súlyos civilizációs és társadalmi válságot indít el. Attól tarok, a történész asszony tanulmányaiból kimaradtak az egész sikeresen, évszázadokon keresztül működő matriarchális társadalmakkal kapcsolatos ismeretek.
De hát, Schmidt Mária ezt mondja, méghozzá csak úgy. Ő általában nem szokott bizonyítani, csak kinyilatkoztatni. Teheti, mivel a Forbes listája szerint a második leg befolyásosabb magyar nő. Mármint, ami Orbánt illeti. Az első, persze, Lévai Anikó, neki eszközei is vannak Orbán befolyására. A harmadik Handó Tünde, ő az orbáni hatalom kivetítése, csak szűken tematizált körben hazaárulózza az ellenszegülőket. A negyedik Orbán Ráhel, ő is csak családi befolyással – de inkább kifolyással – rendelkezik, megszólalni nem igazán szólal meg.
Vissza Schmidt Máriához, és a metoo-hoz. Az egész egy baloldali ármány, a baloldal abból él, hogy elnyomottakat keres, áldozatokat kreál, és – mivel a munkásosztály már lerázta magáról ezt a szerepet (ezt vajon a nemzet történésze honnan a francból tudja?) most a nőkben keres partnert, hogy legyen kiért/miért harcba indulnia.
Node, nem is dőlünk be nekik! Aláírtuk ugyan az isztambuli egyezményt – ez volt a beetetés – de nem ratifikáltuk! Hogyisne! Mi lenne akkor a Nemzeti Vak Komondor programunkkal? Méghogy nők elleni erőszak! Hatóságaink eddig is sorra bebizonyították, hogy minden esetben a nők beleegyezésével történt a megpofozás, állkapocs törés, nemi aktus, sőt, volt, aki maga kérte, hogy verjék ki a fogát!
A metoo alapja – elvben – a megbeszélés lenne, de, ha már egy nő is a maszkulin kultúrát támogatja, milyen megbeszélésről lehet szó? Az erő pozíciójában lévő nem is akar megbeszélni semmit. Schmidt Mária pedig nem gyenge nő, ő is az erő oldalán van.
Ignotus a század elején azt írta: „ … az értelmiség egyik felét, ha mer más fejjel gondolkodni, mint a másik fele, idegen bálványok imádójának bélyegzik, és kilakoltatják a nemzet szeretetéből.” Tisza István pedig – akit a nemzet történésze nem fékezett habzással mosdat – azt találta mondani az ilyen, nőkkel való gyalázatos bánásmódot ellenzőkre: Ady és a Nyugat levéltetvek a magyar irodalom virágoskertjében.
Ady erre úgy reagált: „ki-ki úgy oldja meg problémáját, ahogy tudja. Száz évvel előbbre élni nem lehet. Bolyongani az űrben nem lehet. Kompország kelet felé indul. Kéredzkedjék fel reá a gyönge.”
Nos, Schmidt Mária, mint olyan, így oldja meg a problémáját, de másokét is. Ráadásul száz évvel visszafelé él.
|
Civil a pályán. Egészen más területen dolgozott, a politikához nem sok köze volt, de véleménye arról annál inkább. Három évvel ezelőtt egy társával együtt létrehozta az ellenszek.hu Demokritikus Vélemény Magazin internetes oldalt, aminek felelős szerkesztője. Szépirodalmi vonalon, Harunlarasid néven több, mint 60 novellát, több tucat önéletképet és úti beszámolót publikált a www.harunalrasid.nolblog.hu oldalán. Elkötelezett, azonban pártoktól független, baloldali értékrendű és világnézetű ellenzéki. |
Author:
