Forrás: Nyugat.hu | 2014.07.16.

Hajdanán készült képeslapok, fotók nézőpontját igyekszünk most megkeresni és a híres épületeket, helyeket újra lencsevégre kapni.

Talán a város legértékesebb ingatlana és területe - ami számunkra is érthetetlen okból eddig kimaradt helytörténeti sorozatunkból. A nevét az egykor itt állomásozott alakulat után kapó 11-es Huszár út, a Losonc, a Söptei és Lovas utcák, valamint a hajdani bucsui vasúti töltés által határolt hatalmas területtel pontosan negyedszázada nem tud mit kezdeni a Nyugat királynője. Pedig az ország többi hasonló sorsú, a szovjet hadsereg által megszállt és (ki)használt ingatlanával szemben a szombathelyi sorsának rendezésére még egy év előnyt is kaptunk. Ma már történelem, de tény: Szombathelyről már 1990-ben kivonták a csapatokat és a laktanya kiürült...

Régen                                                            BDK archívum - Garas (reprint) 1910

Az épületegyüttes - mint sok más jelentős szombathelyi fejlesztés - története a Monarchia korába nyúlik vissza. Amikor a Vasban állomásozó császári és királyi csapatok kőszegi elszállásolása már nem bizonyult elégségesnek és egy 1879-es törvénnyel a jogi feltételek is megteremtődtek rá, városunkban is felmerült az építkezés és katonaság letelepítésének gondolta. A Kőszeggel elhúzódó és az ilyen nagy vállalkozásokat kísérő szokásos viták után egy évtizeddel később, 1889-ben adták át a katonaságnak használatra az épületeket.

Most                                                                                         fotó:Vágvölgyi Bálint

Az első építészeti terveket Hauszmann Alajos készítette. A kivitelezés várhatóan magas költségei miatt az elgondolásait később Pártos Gyula dolgozta át. Ő szigorúan az akkori katonai hierarchiát tükröző és funkciók szerint jól elkülönülő pavilonos rendszerű épületegyüttest tervezett: törzskari épület, tiszti és altiszti épületek, legénységi szállások, lóistállók és markotányos épület, csapatkórház. Kettőjükön kívül a korszakban városunkban szintén többször dolgozó Rauscher Miksa építész tett még hozzá jelentősebbet a végleges változathoz.

A 11-es huszárezred 1912-ig állomásozott itt. Ezt követően II. Miklós orosz cárról elnevezett ulánus ezred, az őszirózsás forradalom után, a Tanácsköztársaság idején a Vörös Őrség, a két világháború között pedig a Magyar Honvédség egységeit szállásolták el itt. 1945-ben komoly sérülések érték a laktanya egyes épületeit. Ez nem csoda, hiszen az amúgy a nyilas adminisztrációnak is szállást adó város jelentős vasúti csomópontként stratégia célpontnak számított (nyilván teljesen más a helyzet az indokolhatatlan szőnyegbombázással). 1947-ben a szovjetek átvették és azt teljes mértékig a saját tulajdonuknak tekintették.

Régen                                                                                    BDK archívum - 1901

Hogy mekkora pusztulást okozott gondatlanságuk, azzal akkor szembesülhettünk először, amikor 1991. júniusában a Szabadság napi rendezvények idején egész napos kulturális programok, koncertek és kiállítások alkalmával egyetlen napra a város polgárai is bejárhatták az addig évtizedekre elzárt területet. A rendszerváltás után a laktanya a város tulajdonába került. Nagy Árpádné Paksy Ágnes vezetésével egyetemalapító helyi közösség (az Apáczai Alapítvány) igyekezett civil felsőoktatási célokra felhasználni a területet. Bár a kísérletük jó ideig szép jövővel kecsegtetett és a főépület felújítására is sor került, már az ezredfordulón kétségessé vált e vállalkozás sorsa.

Most                                                                                        fotó: Vágvölgyi Bálint

Azóta minden önkormányzati ciklusban történtek alaposabb vagy csak ötletelés szintjén maradt próbálkozások a hasznosításra. Legtöbbször oktatási, kulturális és részben vállalkozási, esetleg turisztikai célú vegyes hasznosítása merül fel. A jelenlegi politikai kurzus szépen hangzó, de sajnos egyelőre csak a homályos tervezgetés, a politikaszagú alapkőletételi aktusok, valamint a zavaros finanszírozási háttér által elhíresült terve szerint például a Magyar Nemzeti Digitális Archívum oktatási és információs központjának egyik bázisát telepítenék ide (a másikat Ózdra szánják). És hasonló hátterű elképzelésük szerint itt kap végső helyet az óriási botrányt kavart milánói magyar pavilon is. Az biztos, hogy bármelyik évtizedes elképzelés valósul is majdan meg - a huszárlaktanyára ráférne már a felújítás. De leginkább a mindannyiunk érdekeit szolgáló, ám jól átgondolt és megalapozott hasznosítás...