Egy 19 éves fiatal horgász ugyancsak ijesztő, „alein-szerű" tengerlakót fogott ki a Norvég-tenger mélységeiből. Az óriási szemekkel és a patkányéra emlékeztető vékony pikkelyes farokkal rendelkező lény csak rendkívül ritkán kerül az emberi szem elé, mivel a fénytől mentes nagy mélységek lakója.
Akármilyen horrorisztikusan is nézett ki, nagyon finom volt az íze
A döbbenettől csaknem hanyatt esett a 19 éves Oscar Lundhall, amikor az észak-norvégiai Andoya-sziget közelében feltekerte a mélybe eresztett horgait. A fiatalember a Nordic Sea Angling szervezésében vett részt egy nyíltvízi horgásztúrán az Andoya-sziget partjaitól nagyjából öt kilométer távolságra, a Norvég-tengeren.
A felcsalizott horgokat igen nagy mélységbe eresztették le, abban a reményben, hogy sikerül kifogniuk néhány különösen értékes óriás laposhalat. Az észak-atlanti vizekben honos óriás laposhal, vagy halibut ( Hippoglossus hippoglossus ) a világóceán legnagyobb laposhal-féléje, amelynek legméretesebb példányai elérhetik a 2,6 méteres hosszúságot valamint a két mázsás testtömeget is.
Az óriás laposhal az észak-atlanti vizek fontos étkezési hala Forrás: Wikimedia Commons/Nancy Heise
Mivel a halibut egyike a legkeresettebb és legértékesebb étkezési halnak, Oscar Lundhall és társai érthető módon izgatottan várták hajójuk fedélzetén, hogy lesz-e kapás. Erre nem is kellett nagyon sokat várakozniuk,
mert rövid időn belül Lundhall damilja erőteljesen megfeszült.
Űrlényszerű zsákmány akadt a horogra Forrás: Nordic Sea Angling/Oscar Lundhall
„Négy horgom volt egy zsinóron, és valami nagyon nagyot éreztem a végén. Mivel a horgok 800 méter mélyre voltak leeresztve, körülbelül 30 percbe telt, amíg feltekertem. Igen izgatott voltam, mert két horgon két óriás laposhal vergődött, de aztán valami váratlan dolog bukkant fel a harmadik horgon. Hihetetlen volt; mivel ehhez hasonlót még soha nem láttam .
Nagyon furcsának, szinte dinoszaurusznak tűnt a horogra akadt lény."
Nyolcszáz méter mélyről húzták fel a bizarr élőlényt Forrás: Nordic Sea Angling/Oscar Lundhall
- Fogalmam sem volt, mi az, de a munkatársam sem tudta"- emlékezik vissza a döbbenetes zsákmányra Oscar Lundhall.
Azt is elmondta, hogy az „alien-szerű" kreatúrát a kifogott laposhalakkal együtt hazavitte, és serpenyőbe rakta. „Szörnyű megjelenése ellenére hihetetlenül kiváló volt az íze" – jegyezte meg. „Hasonló a tőkehaléhoz, de annál sokkal jobb."
A Közönséges tengeri macska (Chimaera_monstrosa) a szürkületi zóna lakója Forrás: Wikimedia Commons/Sogning
A horgászok döbbenete természetesen érthető volt, mert amit Oscar Lundhall kifogott – egy kimérát, vagy más néven tengeri macskát – a tengerbiológusokon kívül nem sokan ismereik és egyáltalán nem véletlenül, mert ezek a porcos halfélék az ember számára elérhetetlen nagy mélységek lakói.
A kimérák mint állatcsoport idősebbek még a dinoszauruszoknál is
A Lundhall horgára akadt kiméra, vagy közönséges tengeri macska (Chimaera monstrosa) első ránézésre bármennyire is furcsának tűnik, de a cápák közeli rokona. Ez utóbbi híres tengeri ragadozókhoz hasonlóan a tengeri macskák is a porcos halak osztályába (Chondrichthyes) tartoznak, amelyen belül önálló rendszertani csoportot, a tömörfejűk alosztályát (Holocephali) alkotják.
A kiméráknak meglehetősen horrorisztikus a kinézete Forrás: Jam Press/Roman Fedortsov
E meglehetősen bizarr kinézetű tengerlakók első képviselői még a födtörténeti óidőben, a paleozoikumban jelentek meg a világtengerben, nagyjából 300 millió éve, a karbon időszakban, tehát még jóval az első dinoszauruszok felbukkanása előtt.
A Föld térképe a karbon időszakban hozzávetőleg 350 millió éve Forrás: Research Gate
A tengeri macskák a nagy mélységek lakói, a fényben szegény – az emberi szem számára gyakorlatilag már teljesen sötét – szürkületi, vagy bathiális zóna élőlényei, amelyeknek a 200 és 1000 méter közötti mélységtartomány a valódi hazája.
A kimérák a cápákkal rokon mélytengeri porcos halak Forrás: CSIRO
Ennek a hagyományos búvártechnikával elérhetetlen mélységnek köszönhető,
hogy a kimérák csak rendkívül ritkán kerülnek emberi szem elé.
A közönséges tengeri macska az észak-atlanti régió mélyvizeiben él, elterjedési területe Izland és Norvégia térsége, de délen egészen Marokkóig előfordulhat, és a Földközi-tengerben is honos fajnak számít. Legfeljebb másfél méterre nő meg, és ragadozó életmódot folytat, a zsákmányát fenéklakó gerinctelenek alkotják.
Az elefántkiméra a többi fajtársához hasonló módon fenéklakó életmódot folytat Forrás: Wikimedia Commons
Lassú mozgású, többnyire magányosan, ritkábban pedig kisebb rajokban fordul elő. A cápákhoz hasonlóan nincs kopoltyúfedele, viszont a modern cápákra jellemző öt kopoltyúréssel szemben a tengeri macskák csupán egyetlen kopoltyúnyílással rendelkeznek.
Az életmódjáról nem sokat tudnak a tengerbiológusok.
Csak nagyon ritkán kerülnek emberi szem elé ezek a mélyvízi élőlények Forrás: Wikidata
A tengeri macskák egyes cápafajokhoz hasonlóan tojásokat raknak, és az ebből kikelő kis ivadékok pont úgy néznek ki már, mint a felnőtt állatok. A közönséges tengeri macskák az IUCN besorolásában a mérsékelten veszélyeztetett tengeri fajok közé tartoznak; a legnagyobb veszélyt a fenékhálós halászat jelenti a számukra.
