Forrás: Új Világtudat | 2019.12.17.

Valami figyelemre méltó dolog történt a napokban. A történet Deep Prasad kvantumfizikussal kapcsolatos. Prasad előzőleg már utalt arra, hogy korábban volt olyan "tapasztalata," amely felszabadította az érdeklődését, és hogy később beszélhet róla.

Nos, a Hálaadás napján elérkezett ez a dátum. Prasad úgy döntött, hogy egy hosszú Twitter bejegyzésben tiszta vizet önt a pohárba és megosztja tapasztalatait a világgal. (1)

A történet a kinti világgal kapcsolatos, és igen, a földönkívüliekkel.

Nos, akkor jöjjön Prasad története.
 

Hálaadás napja van, és ez egy meglehetősen bonyolult bejegyzés lesz. Objektíve nem is egy jó ötlet részemről, hogy ezt leírjam, mivel minden tudósnak célja van az UFO közösségben (helyesen), és mivel továbbra is egy tech cég vezérigazgatója vagyok.

Az év elején (február 1-jén) életem legabszurdabb, világot megváltoztató tapasztalatait éltem át. Fényes nappal, reggel 9:40-kor történt az otthonomban. Pontosabb részleteket egy másik alkalommal adok, amikor biztonságosabb, és jobban kifejthetem.

Egyszerűen fogalmazva, akaratom ellenére lebénultam, nem tudtam mozogni, és láttam 3 entitást. Őrült lennék? Biztos. Azt gondolom, hogy az vagyok? Nyilvánvalóan nem. Lehetséges, hogy ez egy hallucináció? Nem tudom bizonyítani, hogy nem az volt, vagy nem aggódnék annyira, hogy megosztom ezt.

Ezek az entitások mondatok és bekezdések százezreit vetítették ki olyan nyelven, ami úgy nézett ki, mint a japán írásjelek és az egyiptomi hieroglifák keveréke. Megrémültem, amiért alig tudtam mozogni, és abszolút hitetlenkedtem a történtekkel kapcsolatban. Oda-vissza száguldoztak a gondolataim, meggyőzve magam, hogy valamiféle rohamot tapasztalok meg, vagy eszméletemet vesztettem, és hogy semmiféle módon nem történhet meg egy ilyen helyzet, egyenesen a félelmetes felismerésig, amikor rájöttem, hogy mindez sokkal valóságosabb, mint a valóság.

Féltem, hogy nem tudtam mozogni, és nem tudtam irányítani a helyzetet, mégis tökéletesen simán gondolkodtam. Az agyam zakatolt. "Ezek a dolgok tényleg valódiak? Valójában ez most történik? Készen állnának a családom tagjai és a barátaim erre, ha valaha is megtörténne velük? Meg fognak ölni? Hogyan fejezhetném ki, hogy nem akarok meghalni, és hogy nem jelentek fenyegetést?"

Ugyanakkor megpróbáltam megérteni a szimbólumokat. Hihetetlenül bosszantó volt, hogy nem tudtam megérteni vagy lefordítani őket. A mondatok és a bekezdések gyorsan követték egymást, és az egyetlen angol szó, amelyet legalább háromszor láttam, a "DNS" szó volt. Ez azt jelenti, hogy bárki vagy bármi is csinálta ezt (még ha az agyam is), érti az angol nyelvet. A szobám képe eltűnt, ha kissé felemeltem a fejem. De ezt nehéz volt megtenni, és nagyon émelyítő.

Amikor eltűnt, rájöttem, hogy már nem a szobámban vagyok, hanem valahol máshol. Amikor hátradöntöttem a fejem, újra megjelent a szobám képe, és a szimbólumok ismét visszatértek. Úgy döntöttem, hogy abbahagyom a harcot a történéssel szemben, és valamilyen oknál fogva már nem éreztem a félelmet, hanem teljes lenyűgözöttséget. A félelem érzése időről időre visszatért, de addigra élesen megfigyeltem mindent, ami zajlik. A ruhájuk színét, méretét, a modorosságukat, az érzést, hogy a hangulatom gyors ciklusokban változik, stb.

Egy bizonyos pont után az egyik felugrott és elindult lassan a fejem felé. Közvetlenül még mielőtt ezt megtette, a földön volt a tévém közelében, és ezeket a gyönyörű arany hologramokat a ruhája közepén jelenítette meg. Amikor ezt láttam, azonnal lehunytam a szemem és azt mondtam: "Ez egy kib...ott vicc. Mi a baj velem? Mik ezek a dolgok?" Mivel biztosíthatok mindenkit, hogy nem úgy néztek ki, mint amire az ember számít egy "földönkívüli" esetén. Ezek a dolgok éterikusnak tűntek. Nehéz leírni.

Amikor elindult, olyan lassan és óvatosan sétált felém, hogy úgy éreztem, hogy úgy bánnak velem, mint egy állattal. Éreztem, hogy ez a furcsa fény megüti a fejem tetejét. És hirtelen a legboldogabb és legeufórikusabb érzés lett rajtam úrrá, amit valaha éreztem. Megpróbálok minden tőlem telhetőt megtenni, hogy leírjam: Úgy éreztem, hogy az Univerzum érez és tudatában van a létezésemnek. Az érzés egyfajta melegség és nosztalgia volt (?). Olyan volt, mint egy emlékeztető, hogy az űr tele van élettel, és hogy a létezésnél fogva mindannyian kapcsolatban állunk egymással. A "egység" szót használom, ami korábban semmit sem jelentett számomra.

Néhány perc (?) után, miután ezt megtapasztaltam, elvesztettem a tudatomat. És "azonnal" felébredtem. Egy perc sem telt el, mióta a tapasztalat megkezdődött. Ziháltam és körülnéztem, teljesen megdöbbenve azon, ami történt. Nem tudtam elhinni, hogy nem telt az idő. Még mindig nem gondoltam, hogy ami történt, hiteles lehet, de ma kevésbé kérdőjelezem meg, mint amikor először átéltem. Mindez az életem egy érdekes pontján történt. Nagyjából 3 hónapot töltöttem az ufológiában, ezért kételkedtem a tapasztalatban, mivel elfogult voltam.

Azon tépelődtem, hogy töröljem-e az összes tweetet a témáról, mert kezdtem azt gondolni, hogy ez egy nagy átverés, és elégedetlen voltam a bizonyítékok hiánya miatt. Ezzel átestem a ló túloldalára, és megduplázódott a megszállottságom. Úgy döntöttem, hogy több embert kell találnom, akiknek vannak ilyen tapasztalataik. Ezért kapcsolatba léptem a torontói CE-5 csoporttal (amelyet 2 ülés után otthagytam, mert az egyik srác, aki vezette, teljesen bolond volt). Jegyet foglaltam az SCU konferenciára, és a következő hónapban találkozom Hal-lal és Luis Elizondóval. Tudnom kellett.

Tudnom kellett, hogy kik ezek az emberek, mi folyik itt, és hogy hivatalosan őrült lettem-e. Sokan követtek engem az SCU poszt utáni időszak óta, és egyre többet tanultam. Az életemben egyre furcsább napok következtek ezen tapasztalatot követően. Nagyon, nagyon furcsák. Először is, egy másik dolog, ami néhány héttel korábban történt, az volt, hogy valaki a körömben öngyilkosságot hajtott végre. Nem álltunk olyan közel egymáshoz, de felnéztem rá. Amikor értesültem a haláláról, traumát okozott. Ez befolyásolta a munkámat, és ráadásul a belső leleplező/hívő csatáimat sem segítette.

Ugyanakkor a tapasztalat után rájöttem, hogy az egység érzése nem szűnt meg. Biztosan az eufória része. De mentálisan jobban voltam. Nem volt több aggodalom, nem volt depresszió, stressz vagy trauma. Lehetetlen volt félelmet érezni. Szó szerint nem éreztem a félelmet, bármennyire is próbáltam. Szeretetet éreztem mindenki iránt, és nagyon nehezen kergetett őrületbe. Amikor igen, nem tartott sokáig, gyorsan elpárolgott. Objektíven ömmagam jobb változata voltam. Istenbe vetett hitem is szinte azonnal megváltozott. Ateistából spirituális lénnyé váltam.

Elkezdtek álmaim lenni néhány olyan azonosítatlan légi jelenségről, amelyekről oly gyakran hallunk. Leginkább csészealjak és gömbök. Néhány álombeli karakterem csak telepátia útján beszélt. Az életemben még soha nem álmodtam ilyen dolgokról. Lehetetlen elektromos rendellenességeket tapasztaltam, bárhová is mentem az első 2 hétben, miután megtörtént. Kezdtem idegessé válni, mert úgy éreztem, hogy bizonyos mértékig elvesztettem a szabad akaratomat.

Nem tetszett, hogy ez az újfajta félelemnélküliség, feltétlen szeretet és így tovább, nem tőlem jöttek. Nem gondoltam, hogy kiérdemeltem. És ez nem volt normális, bármi is történt velem. Azt fontolgattam, hogy egy MRI vizsgálatot végeztetek magamon, hogy megnézhessem, hogy az agyam mely részeit huzalozták át, hogy így érzem magam.

Természetellenes (de rendkívül jó és felszabadító) volt. Ha az egész világ megtapasztalná ezt a lelkiállapotot, amelyben én voltam, akkor egyetlen nap alatt minden megváltozna. Meggyőződésem, hogy a gyűlölet, a félelem, a harag, a depresszió és a szorongás egy éjszaka alatt eltűnne a társadalomból. Néhány hét elteltével ez az érzés/lelkiállapot lecsillapodott, mire ismét visszatértem a szokásos önmagamhoz.

Néha azt kívánom, bárcsak visszatérhetnék a dolgokhoz, melyek a tapasztalatot követték az első két hétben. De a következő legjobb dolog a tudatos erőfeszítés volt, hogy könnyen visszatérhetek ehhez a lelkiállapothoz. A különbség akkoriban az volt, hogy ez egy öntudatlan erőfeszítés volt a részemről. Csupán hetekkel később láttam az első UFO-t. És azóta összesen 4 volt. Ebből 2-t felvettem. És az esetek háromnegyedében más emberek is voltak velem. Igen, ez vagyok én. Az életem megváltozott (jobbra fordult), sokkal összetettebbé vált, és oda vezetett, ahol ma vagyok.

Nem tudom, hogy mi történt, és nem tudom bebizonyítani, hogy ez nem azért történt, mert megőrültem. Bármilyen pszichológiai teszten átmennék, de még akkor is lenne bennem kétség, hogy mi az igazság. De örökké hálás vagyok az élményért. Hálás vagyok mindenkinek, akivel azóta találkoztam. Számtalan embert csodálok és kedvelek. Azt hiszem, hogy rá fogunk jönni a rejtélyre, és hogy az emberiség előtt egy hihetetlen jövő áll. Boldog Hálaadást mindenkinek.

(1) - https://twitter.com/Deepneuron/status/1200277765154410503