Forrás: Kanadai Magyar Hírlap | 2019.12.15.

Kedves Miniszterelnök úr!

Közeledik az év vége, nyakunkon már 2020. Ilyenkor számot vetünk, mit tettünk jól, rosszul az elköszönő esztendőben. Ön, mint a demokrácia őszinte támogatója, nemzetünk oltalmazója, a kereszténység védelmezője, a nép egyszerű gyermeke (ám bátor utcai harcos!), valószínűleg nem bánja, ha én, egy porszem, egy senki méltatom idei munkásságát. Valakinek végül is meg kell tenni, hisz ön oly szerény, hogy még véletlenül sem esne a dicsekvés, az önfényezés, a hiúság bűnébe. Ön alázattal, szó nélkül teszi a dolgát kis hazánk felvirágoztatásáért.

Kedves Miniszterelnök úr!

Szememben óriásit nőtt, amikor egy vacak, eldobott szaros pelenka miatt kirobbant botrányt oly szenzációs diplomáciai érzékkel kezelte. Mert ugye, Ráhel magánemberként tartózkodott Horvátországban, amikor hanyag eleganciával az út szélére dobta a királyi utód alól kikerült szennyes pellust. Ám ön nem hagyhatta, hogy a magyar embereket vádolják tahósággal, ezért nagyvonalúan felajánlotta, hogy a kakis pelenkáért cserébe Horvátország összes ganyéját átvesszük. Jó, Székesfehérvár, Tata, Egerszalók majd fuldoklik kicsit a bűzben, de ennyit igazán megér, hogy ne vetüljön árnyék a magyarok jó hírére. Igazán nagyvonalú bocsánatkérés volt! Köszönjük!

Kedves Miniszterelnök úr!

Ezek a mocskos libsibolsi Sorosbérencek nem átallják azt állítani, hogy önnek nem fontos az egészségügy és az oktatás! Hogy a varjú mondja csecsebogyónak a szemüket! Hát nem tetszettek 60 millió eurót, azaz 19 milliárd jó magyar forintot invesztálni kórházépítésbe? Hát dehogyis nem! Igaz, Vietnamban, de az egészségügy ott is csak egészségügy! A rákos betegek meg csak úgy kínlódnak ott is, mint itthon. Szegény vietnamiak meg szenvedtek már éppen eleget! A hazai rákosok meg verik a nyálukat, hogy az Országos Onkológiai Klinikán még leülni sem tudnak, amíg várakozniuk kell a kezelésre. Már ha egyáltalán megkapják a kezelést, mert ugye, 65 év felett már az is necces. Meg hogy hosszú a várólista, meg életmentő műtétek maradnak el… Ugyan már! Mit kell ezért ennyit nyavalyogni! Inkább örülnének, hogy mimagyarok, milyen nagylelkűek vagyunk, milyen önzetlenek… Hisz a sokból könnyű adni… De a kevésből! Az igen! Az már dicséretre méltó dolog! Tudom én, hogy ez a gondolat és önzetlenség vezette önt akkor is, amikor az említett 60 millió eurót megfejelte még 440 millió euróval, hogy a szintén vietnami víztisztítást, vízerőművet, szülészetet és nőgyógyászatot szponzorálja. Mit nekünk 136 milliárd forint! Jó célra megy ez is. Na ugye! Mi meg majd csak elleszünk a Tízparancsolattal…

Meg micsoda beszéd az, hogy önnek csak a foci számít, az iskolák, oktatás meg széthullik, mint molyrágta zsákból a mák. Honnét veszik ezt a baromságot ezek a nyomorult libsik?! 30 milliót kaptak csak az énektanárok. Nem az itthoniak, hanem a Zöld-Foki Köztársaság beliek. De hogy várjuk el az alig 500.000 főt számláló, 4 ezer négyzetkilométer nagyságú kis országtól, hogy fejlődjön, ha nincs előttük a jó példa, de főleg anyagi támogatás nélkül? A magyar pedagógusok okosak, szorgalmasak, dolgosak… Megkeresik ők maguknak a kenyérre valót! De szegény Zöld-Foki énektanárok! Mi hiányt szenvednek! Ne sajnáljuk már tőlük azt a rongyos 30 milliót! Mi az? Mészáros Lőrinc egy óra alatt megkeresi a dupláját!

Kedves Miniszterelnök úr! Soha ilyen családbarát kormány nem volt még széles e világon, mint az Önöké! Van itt CSOK, meg babakötvény, meg Bözsi utalvány, meg hű de keresztény, meg hű de családi minden. Védjük a gyerekeket, a nőket – bántás őket ne érje! Isztambuli Egyezmény aláírni?! Minek? Az csak szöveg! De önök! Oly csodálatos körülményeket teremtettek, hogy nálunk szóba se jöhet a családon belüli erőszak. Mondja már el valaki, hogyan is lehetne több ezer kilométer távolságból ütni-verni az asszonyt, vagy a gyereket? Na ugye! Ha itthon mindenki annyit keresne, amennyiből kényelmesen meg tudna élni, ki a fene menne külföldre dolgozni?! Na, akkor aztán tombolhatna itthon az erőszak. Családon belül… Így meg nem tombol. Igaz, hogy családok százezrei szakadtak szét, meg nagyszülők tömegei nem látják az unokáikat csak neten keresztül, de erőszak az nincs. Valamit valamiért.

Aztán ezek a lakástámogatások! Milliárdokat kapnak a családok lakhatásra. Igaz, hogy a Vajdaságban, meg Erdélyben, de hát ők is a mi véreink, vagy mifene! Hová is lenne a Nagy Nemzeti Összetartozás és Nemzeti Érzelem Ön nélkül? Az a pár önök jóvoltából hajléktalanná lett család meg örüljön, hogy itt élhet e Semjén Zsolt által megszentelt kis hazában, és ne akarjon olyan úri huncutságokat, mint tetőt a fejük fölé így, a decemberi hidegben.

Kedves Miniszterelnök úr!

Szívemet a melegség járja át, szemem könnyel telik a meghatottságtól, amikor ön a Karmelita kolostor csodás erkélyéről letekint ránk, alattvalókra. Áldassék az Úr neve, hogy megadta önnek, ami jár: a szerény, mi több(!), kifejezetten puritán dolgozószobát, potom 16 milliárd forintért! Szívesen összedobtuk mi, adófizetők ezt a jelentéktelen összeget! Megéri nekünk, hogy ön az erkélyről tudja megmutatni a világ véreskezű diktátorainak csodás fővárosunkat, ami most ezeknek a nyavalyás, mindenre csak fanyalgó hazaáruló libsiknek a kezébe került! Hát hova jut a világ! Mi az, hogy mindenféle idióta választópolgár akarata érvényesüljön?! Teljesen egyetértek miniszterelnök úr! Meg kell változtatni a választási törvényt! Szigorúan bele kell írni, hogy szavazni kizárólag fideszes jelöltre szabad!
Á, lehet, talán még egyszerűbb lenne, ha nem is lennének választások! Egy valag pénzt meg lehet vele spórolni. Szükség is lenne erre a pénzre, miután ez a rohadék Brüsszel (meg az ott lévő Soros bérencek) nem átallották azt állítani, hogy Magyarországon nincs demokrácia, meg szólásszabadság, és képesek voltak jogállamisághoz kötni az uniós kifizetéseket! Arra persze nem gondoltak, hogy mi lesz így az Ön kedves családjával, barátaival… Erőltetik itt ész nélkül az Európai Ügyészséget. Minek? Van nekünk Polt Péterünk. Ő pontosan tudja, hol lakik az igazság. Önnél, és csakis Önnél.

Kedves Miniszterelnök úr!

Nem szaporítom tovább a szót, hisz úgyis képtelenség lenne felsorolni azt a mérhetetlen sok jóságot, amit Ön, mint jó juhász, kioszt a nyájának… Így hát végezetül kívánok Önnek és az egész kormánynak áldott, békés karácsonyt és mindent, amiből még hiányt szenvednek! Emberséget, békességet, empátiát, testi-lelki egészséget, becsületet, szerénységet, alázatot és bölcsességet!

Veszeli Béla